Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A csehszlovákia állam kultúrtörténetéből

leskörű kiterjesztése lebegett, különösen odahar tott, hogy a falvakban is létesítsenek könyvtárakat a nép művelésére. A következő korszakban, 1848 után, a népnevelés terén elsősorban a politikai kérdés nyomul előtérbe. Az újságok a cseh nép politikai nevelésében hathatós eszközzé lesznek, abban az időben, — mikor Palack}' Ferenc, az első cseh történelem írója (1798—1876) és Havlíček Károly, cseh újságíró (1821—1856) vezérelték a cseh népet. Havlíček lapjával a nép tanítója, ébresztője, vezetője volt. Nézete szerint csak egészséges, művelt népnek lehet szabadsága s ezzel jó kormányformája, s ezért törekedett, hogy fokozza népének műveltségét. „Slovan" című lapjának utolsó számában politikai tapasztalatait a következőkben foglalta össze: Aki e világnak történelmét, sorsát csak hozzávetőleg ismeri, pontosan tudja, hogy nincs politikai párt, nincs nép, mely a végső győzelmet máskép elérje, mint saját erejéből, azon súllyal, melyet maga teremtett meg s ezért mindenki úgy segíti elő legjobban a szabadság megszerzését, ha a nép erejének növelése érdekében dolgozik. A nép belső ereje azonban műveltségétől, derekasságától, fürgeségétől, erkölcsösségétől és fegyelmezettségétől függ. s ezért mindenki, aki ezen erők gyarapításán dolgozik, a legjobb munkát végzi a jövendő szabadság érdekében. Tegye ezt mindenki otthonában, környezetében s nincs hatalom, mely ebben „meggátolhat bennünket". Abban a cikkében, melyben „Národný Noviny" című lapjának programmját ismerteti, azt mondja : „Meggyőződésünk, hogy nincs szabadság műveltség nélkül s ezért legfőbb gondunk legyen, hogy terjesszük a műveltséget minden erőnkkel. Csak művelt népek lehetnek igazán szabadok s ezért 19