Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A csehszlovákia állam kultúrtörténetéből

alakjait. Színműveibe beleszőtte gondolatait a szabadságról s a nemzet szabad önrendelkezési jogáról, demokratikus alapelveket az államhatalomra vonatkozólag, mely hatalom a népből indul ki — s egyéb jelszavakat korából. A másik népnevelő eszköz a cseh könyv, a szórakoztató és oktató olvasmány volt. A cseh írók ebben a korban a szépirodalom terén mindenekelőtt a felvilágosításra, az értelem művelésére, de azonkívül erkölcsi nevelésre is törekedtek. A népművelő irodalom nagyobbára vallásművelő tartalmú volt, melyben a cseh nép vallási közömbössége ellen küzdöttek, de volt közte persze történelmi és szakszerű mű is. A népnevelés munkatársai közül ebben a korban a legtöbb érdemet Kramarius Mátyás Vencel (1759—1808) szerezte, ő volt az, aki a legegyszerűbb néprétegben keltette fel a vágyat a cseh könyv iránt, ő az első, aki népét nemzeti értelemben felrázza, aki 1789-től kezdve újságokban hirdeti a nemzeti öntudatot, előszeretettel használva a népszerű párbeszéd formáját. Olvasóit kioktatta hogyan neveljék gyermekeiket, hogyan igazgassák a községeket, mily humánusan bánja^ nak szolgaszemélyzetükkel, írt a gazdasági haladásról, természetről, a világról stb. 1787—1798-ig kiadta a népnevelő ,,Uj türelmi-naptár"-t, míg a „Cseh expedíció" név alatt megalapított szerkesztőségi és kiadóvállalata az újjáébredő mozgalom központja volt. Kb. 80 könyvet terjesztett, melyek népszerű, oktató és mulattató tartalmukkal a nép közkincsévé váltak. Egy nemes pap, Bolzano Bernát, a prágai filozófiai fakultás tanára (1781—1848) befolyásával a diákságra hatott, de nagyon hallgattak rá a műveltebb rétegek is. Előtte a népművelés szé16 .