Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A csehszlovákia állam kultúrtörténetéből

József császár eltörli a jobbágyságot s türelmi rendelettel népeinek vallásszabadságot ad. Másrészt viszont centralisztikus irányzatot követett. Mindez hatalmas impulzust gyakorolt a szellemi életre s a nép élénken reagált is reá, amennyiben emberi és nemzeti értelemben öntudatra ébredt. Jirásek A. a nemzet ébredésének ezt a korszakát nagy regényében, a „F. L. Vek"-ben pompásan örökítette meg. Színészek, műkedvelők, tanítók, tanárok és diákok mellett ugyan lelkészek is szerepelnek a népnevelők között, de most már felvilágosodott, hazafiasan érző emberek. A tudatosan hazafias és demokrata cseh intelligencia önfeláldozóan törekedett s lelkesen gondoskodott arról, hogy a cseh nép erkölcsös nevelésben és szellemi javakban részesüljön. A cseh hazafiaknak népművelési törekvéseiben a XVIII. század végén a vezérelv a hazafiasság volt. A cseh népnek legyen nemzeti öntudata! Az egyszerű cseh nép anyanyelvét kitartásával mentette meg. De a cseh hazafiak arra is törekedtek, hogy f elköltsék a népben a szunnyadó nemzeti öntudatot, hogy a csehekből nemzetet teremtsenek.. A nemzeti ujjáébredés előidézésére használt eszközök legfontosabbja a színház volt. Prágában először 1771-ben kísérelték meg csehül játszani a színházban. Az első cseh színdarabok szerzői tárgyukat a cseh történelemből vették s így tudatos népnevelési szándékkal felélénkítették az elmúlt jobb időkre való visszaemlékezést. A vidéken ís a népnevelés szolgálatába állították a színházat. Az első műkedvelő színház 1779-ben alakult meg Reichenau a. K.-ban. A cseh színháznak szentelte életét Tyl József Kajetán költő (1808— 1856), kinek nézete szerint a színház a nemzetnek legértékesebb életiskolája. Tyl hívta elő uj életre Huss Jánost, a trocnói 2ižkát, a történelem nagy 15