Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

vörös szikrák repülnek millió üllőről, hová mázsásán hull a kalapács. Millió sarlóra hull a fény égő és vérző, csodálatos, nagy csillagokból... (Költőkhöz intő szózat) A Forbáth-költészet lényege: az antimilitarizmus — a kor lényege is. Lényeglátása helyzeti magányából (nyelve miatt magányos volt a cseh környezetben, s szociális érdeklődése, anacionalizmusa, európaisága miatt Magyarországon) s az avantgardista magányából következik. Csakhogy a lényegre szorítkozás veszélyes művelet, ugyanis magában hordja az általánosítás, tehát a hiteltelenség veszélyét. A kor gazdag, összetett, s a költő egyszeri valóságával együtt még gazdagabb és összetettebb. Forbáth: az avantgarde programoknak megfelelően anacionális költészetet akar teremteni, de míg Nezvalék vagy Éluardék akaratuk és hirdetett törekvésük ellenére sem tudnak szabadulni a nemzeti hagyományoktól, tehát a nemzeti folytonosság velük nem megszakadt, hanem folytatódott, Forbáthnak ez a törekvése a vártnál is jobban sikerült. Nem azért, mert költészetéből hiányzanak a nemzeti vonatkozások (Fábry), hisz azok éppen nem hiányoznak: Petőfiről verset ír, Dózsát négy versében is említi, hanem azért, mert a — jobb szó híján — közösségtudat hiányzik belőle. Ez a hiány újabb alapszintézist, tesz lehetetlenné, s így a Forbáth-költészet másik alapgyengéjének eredője lesz. Illyés Gyulának a Kortársban megjelent interjúja szerint (1965/5) „a magyar költőnek az a tragikus és erősítő helyzete, hogy itten: ha nem vagy hű az anyanyelved népéhez, akkor nem vagy író. Kifúj a történelem. Tíz év múlva nem fogják a nevedet említeni". Ha jól sejtem, a hűség itt ugyanezt jelenti, mint az én közösségtudat kifejezésem feljebb, s ilyen formában minden nemzet költőjére érvényes. Forbáth „Európa-tudata" (Berkó Sándor azt írja róla, hogy Győryvel ellentétben „európai mértékben gondolkodó szlovákiai magyar") s nagy távolságokat befogó humanizmusa vitathatatlan, de mivel közösségek felett él, európaisága nem konkrét európaiság. Pedig a költő igazsága mindig saját egyszeri valósá184