Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

gának (amely mindig egy közösség valóságában válik konkréttá) s az egész emberiség valóságának szintézise. Forbáth esetében azonban a szintézis első tagja sajnálatosan hiányzik. „Szlovenszkói magyar", de szlovákiai vonatkozásai is csak „vonatkozások" (Szlovák tájkép, A fekete irtványon, stb.), s nem tudat (közösségtudat) hordozói. Ezért érezzük hellyel-közzel úgy, mintha Forbáth csak egyszerűen magyarra fordította volna a két háború közötti Európát, Picassót és Apollinaire-t, Nezvalt és Gauguint. S Forbáth mindennek ellenére (majdnem éppen ezért) egyszeri jelenség, eredeti költő, s költészete ma is aktivizálható és ható költészet. Eredeti ott, ahol mondanivalóját nem torzíthatja torzóvá konkrét közösség és konkrét ember feletti attitűdje, tehát háborúellenességében, a tudatelidegenedettség meghökkentő mélységeinek világgá kiáltásában s abban a törekvésében, hogy az ebből eredő bizonytalanságokat, tudat alatti tartalmakat tudatos, sőt tudományos képekbe és képletekbe fogja; s számunkra is aktivizálható azért, mert korunkban újra fennáll a háború veszélye; az elidegenedés, úgy látszik, a civilizáció kísérőjelensége, tehát számunkra is probléma; s végül azért, mert bizonytalanságaink közepette mi is a tudományokban keressük a bizonyosságot, s ez a keresés soha nem látott mértékben forradalmasítja az újabb költői világképet s eszközöket is. Forbáth antimilitarizmusát és elidegenedettségét Fábry Zoltán már kellőképpen méltatta, szóljunk most tehát anyag- és tárgyszemléletéről, pontosabban a kor tudományos szemléletének költészetére tett hatásáról. (Zárójelben azonban hadd jegyezzem meg, hogy a válogatás, amelynek bevezetőjében Fábry a méltatást elvégzi, nem emeli ki ugyanúgy ezt a Forbáth-lényeget. Hiányzik belőle például, hogy csak egyet említsek, a két háború közötti világ fertelmeit, elidegenedettségét rettentő látomásban tömörítő Sötétség litániája, amely kavargó kétségbeesésével, filozófiákat, kultúrákat, háborúkat, társadalmakat és korokat befogó képzettársításaival, képeinek színeiben, szerkezetében füstölgő bibliai ítéletével, lefojtott dühével s tudományosan egzakt gondolatparaboláival olyan mai, modern vers mellé kínálkozik, mint Ginsberg Üvöltése. S kevés a Forbáthra annyira jellemző „anyagszeretetből" 185