Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

a munka szépségét őrzi minden, ha megtagadod örök elvét, életednek tartalma nincsen. Ha nem veszed ki belőle részed, nemtelen árulója vagy, s megtagadva az egészet, a világ is magadra hagy. Dénes egyik legérettebb verséből idéztük e sorokat. Legjobb írásai e téma körül csoportosulnak: „Épül hazánk, s a munka nem fecseg, de bizonyít, ó, nézz magad köré..." „Két kezünk munkáján fordul meg az élet, nélkülünk a jövő újra semmivé lesz." Vagy ez a szentenciás sor: „Néked szolgál ma ez az ország, s te formálod, mert téged formál." A gépek értelmének szépségét énekli: „...kergetik már a lomha múltat a nyurga exkavátorok..." „Áram szalad a huzalon, mint múltat seprő fuvalom ..." „Traktor és föld ma már rokonok ..." És az egésznek értelme e két sorban: „... s míg morognak a súlyos gépek, dalolni hallod a jövőt..." És ez a jövő a béke ízétől édes. A költő zengeti az üllőket, csengeti a kalapácsokat, zúgatja az esztergapadot, dolgoznak az ácsok, „acélcsikón ül a paraszt", és mindennek a visszfénye, értelme: „gyermekeink mosolyában int a béke". Kissé sok a békegalamb e kötetben, a frázistalajról azonban alig egy-kettő lendül csak a magasba: „A béke galambszárnyon lebben, két gyermek játszik a ligetben..." Ez így nem elég. Többet kell tudni kihozni egy ilyen társításból. Hogy mit és hogyan,, azt egy szerény és egyszerű példával szeretném illusztrálni fiatal költőink hasznára. Az Alkotó Ifjúság egyik tavalyi számában olvastam ezt a négysoros gyönyörűséget: ötéves kisöcsém galambot rajzol. Fehérre festi a tollát, csőrét pirosra. Kenyeret majszol... s eléje rakja a morzsát. Kész. Ez a négy sor a szlovákiai magyar versírás legköltőibb, legmaradéktalanabb megnyilatkozása. A szerző neve: Lévai Dezső. Ki ez az ember, és miért hallgat? 93