Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

Lehetetlen, hogy e tökéletesen kikalapált kis műremek csak véletlen ráhibázás lenne. Aki így tud írni: kapcsolni, az egész békelényeget ilyen monumentálisan az egyszerű semmiségbe sűríteni — a közvetlenségből adódó maradéktalanságig —, az a lírai realizmus mestere, akit a föld alól is elő kell keríteni, hogy még többet szóljon és mondjon. E nem lényegtelen kitérő után vissza Déneshez, akinek minden verse a jövőbe tárulkozik, de jót csak ott alkot, ahol a múltból lendül neki a mának. „Sokan azt mondják, hagyjuk a múltat — azért én mégis emlékszem": makacsolja meg magát természetszerűen. Itt lezárt valóságélmények erősítik a vers gerincét: felérzi az elődök „haza-fogalmát, mely mint súlyos átok gyötörte őket egykedvűen", látja anyja „elnyűtt életét, e sötétre festett ruhát". De ami tegnap álom volt, az most valóság: új paraszt formálja a föld ősi arcát, „elfeledve a múlt kudarcát, bár elbukott egy ezredév, ma arcot cserél a vidék". Olyan bizonyosság ez, melyet hitetően csak a régi rend elhessegetett lidércével, a végrehajtóval lehet érzékeltetni: ha élne szegény nagyanyó, „csodálkozna, hogy künn az ajtó öreg kilincsén nem motoz már soha többé a végrehajtó". Aki a jelent értékelni akarja, az nem mérhet tegnap nélkül: „Ha panaszod van, nézz a múltba." Amikor azonban Dénes ezt így láttatja: „Az élet naposabb oldalát elzárták az osztályhatárok, bizony — mindannyiunk elől", akkor prózává lapítja a verset. Van egy még nagyobb baj: a frázisnyavalya. „Eget verő lánggal nagy tüzek lobognak . .." „... a jövő bűvös ormaira hágunk ..." „... egünkre formál új holnapot... „... Márványba vésik szemünk előtt üdvét a jelennek ..." — hogy csak egypár kirívó sort említsünk. Versbe ágyazva, még csak elcsúszik egy-egy ficam, ha azonban a versösszefogó utolsó strófa ilyen olcsó és üres hangzat, akkor az egész mondanivaló a semmibe fúl: hiába volt. Például: ,,. . .üzennek a háború vészén által: előre csak, előre bátran, harcos, proletár ifjúság". Vagy: „Üj eszmével telíti meg az ember áldott tervét, és ünnepli egy új sereg a munka győzedelmét." Ha ezt egy iskolás írja: elfogadom, de egy Dénes Györgynél felszisszenek. Költő, kinek ilyen sorai vannak: 94