Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

úgy dűl és árad, énekel és nyüzsög a természet megélése, szépsége, valósága, lélegzetvételhez szükséges nélkülözhetetlensége. Szabónál a természethiány eredményezi nem utolsósorban a regény légürességét, melyet a felületmegragadás, a külsőségekben megrekedt mohó regényakarás nem tud kitölteni. A légüres teret azonban Szabónál a hiányérzet jelentette, ezt kellett mulasztani elsősorban és teljes eltökéltséggel. így állott aztán elő az a fonák helyzet, hogy Szabó Béla indokolatlan szocialista hiányérzete egy százszázalékos követelést százegy százalékra teljesített. De ez a túlteljesítmény itt, szerves adottság hiányában, élménykiérés nélkül, csak papirosregényt eredményezhetett. Engels felemelt ujjú figyelmeztetése még mindig aktuális: a mű célja nem lehet elsődlegesen ,,a szerző szocialista és politikai nézeteinek a felmutatása... nem ezen van a hangsúly, de minél jobban szorul háttérbe a szerző nézete, annál inkább válik ez a mű hasznára"... VII Dénes György az Üj Szó ban egyszer így fogalmazta meg az új költők indítékát: „Sok dolgozó kezében megmozdul a toll. A cél, hogy örömének, jövőbe vetett hitének ezúton is kifejezést adjon." Ez a megállapítás egyúttal Dénes György költészetének legjobb meghatározása is. Költészete nem elsődleges talajból fakadó lírai élmény, csupán a pártosság, az öröm és lelkesedés egyik módja. Költészete ennek megfelelően konstatáló líra, megelégedetten megállapító öröm: így van, és milyen jó, hogy így van: Amerre nézek látó szemmel, minden a munka dicsősége: gyár, gép és betonút, kövér rozsnak vetése. Az életet azonban élni kell, és ez az élet: közös munka. E helyes szemszögből fogalmazza aztán költőnk a tanulságot: Gépmadártól az üveggyöngyig 92