Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

zányúlt, sajnos, regény lett belőle, vonakodását igazoló rossz regény: Mint szemünk fényét. Szabó a legfontosabb ponton ragadta meg az anyagot: a termelőszövetkezet szükségszerű aktualitásában. Regénye azonban ugyanakkor iskolapéldája annak, hogy mint nem lehet és miként nem szabad ezt megírni. A fiatalok kegyetlen, merev kritikája, mely szinte vádként szegeződött Szabó mellének, kivédhetetlenül szocialista hiányérzetet lopott beléje. Mulasztást, bűnt, megfutamodást emlegettek. Ezt mulasztani Szabó esetében csak túlkompenzációval, túlfokozással, túltelj esítménynyel lehetett. Hiányérzetében, támaszt keresve, igazolón a szocialista teljességhez nyúlt: a szovjet példához. Regénye a hála és hűség túlcsorduló éneke lesz, mely címét a gottwaldi mottótól kölcsönzi: „Mint a szemünk fényét, úgy kell védenünk szövetségünket és barátságunkat a nagy Szovjetunióval." A regénynek vannak jó, megragadó részei, igaz, húsvér alakjai: a régi, keménykötésű kommunisták (Kalino vszky, Rózsa Ignác), és nem véletlen, hogy a legjobb a valósághű bányászbetét. A bányásztanonc szabadságra jövet öccsének ajándékba pizsamát hoz: „Nem akartam, hogy irigykedjen rám, mert nekem két pizsamám van. Azt hiszem, a mi családunkban én voltam az első, aki pizsamában aludt." Apja „arra gondolt, hogy ő fiatal korában az istállóban aludt, és piszkos inge olyan rövid volt, hogy a köldökéig ért. Arra gondolt, hogy micsoda utat tett meg a munkásosztály, amíg ezt a rövid, piszkos inget ledobta magáról és felvette a pizsamát... a pizsama szó mint színes, játszadozó pillangó kergetőzött agyában" ... Halljátok Szabó Bélát? Üjra kenyér meg tej kopog az ablakon, de most ez a lírai realitás itt csak lapszéli jegyzet lehet, regényre már nem futja belőle. A tartalmat a hiányérzeti túlkompenzációnak megfelelően, a főhős, Nyikolajeva regénye uralja és mozgatja. Szabó Béla regénye eltökéltségi következmény, melynek nincs, nem lehet kiért belső élménytartalma, emberi hitele. Ennek legjobb bizonyítéka a minimális természetnézés és -látás, ami itt egyjelentésű a belső hitelesség és indíték hiányával. „Zúg a keresztsoros búza, rozs és árpa" — ennyi az egész. Nyikolajeva könyvéből csak 91