Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

békét akar: nemes potenciájú béketett. Az elveszett pénz ötlete felér száz mai vezércikk-novella egyszeregymagyarázatával: megvilágító, emberi indítékú adalék a népi demokrácia munkaszocializmusához! Szabó Béla novellás kötetét a szlovákiai magyar irodalom egyik leghitelesebb emberi megnyilatkozásaként könyvelhetjük el, és szinte hihetetlen, hogy pont ez a plusz szolgáltatta az új irodalmi élet első gyúanyagát, és hogy az első és egyetlen nagy sajtóvita e csendes izzású igaz könyv körül folyt le. A fiatalok a könyv megjelenésekor nyílt támadásba lendültek a múltábrázolás ellen. Megvető kézlegyintéssel, kategorikusan jelentik ki: „Minek annyit rágódni a múlton!" Csak a jelen a fontos, és így „érthetetlen a szerző menekülése a mától". Egri Viktor Szabó védelmében kikel a fiatalok azon beállítása ellen, mely szerint e könyv nemcsak fölösleges, de ártalmas is építő rendünk életében. A dolgozók vitaestéiből, az olvasók feleleteiből épp az ellenkezője sül ki. Sági Tóth Tibor tanító a múltábrázolás feltétlen szükségességéhez szállít fontos adalékot: „Diákjaink vagy pionírjaink csodálkozó érdeklődéssel fogadják a múlt elemzését. Sokszor szinte úgy tetszik, hogy a szemek tükrében a csodálkozás kétséggel párosul." Végkövetkeztetése: íróinknak foglalkozniuk kell a múlttal, mert „a múlt alapos megismerése rádöbbenti a ma értékes valóságaira a legelmaradottabb álomszuszékokat is". A vitaest dolgozói így nyilatkoznak: .„En csak egyszerű falusi ember vagyok, annyit azonban mondhatok, hogy engem a könyv tartalma magával ragadott." Az egész vita tanulságát meglepő éleslátással Kopcsik József rozsnyói asztalos tisztázza Szabó Béla javára: „Ne akarjanak Szabó Bélából egy nehéz fajsúlyú, dialektikus szociológust faragni, hagyják meg őt a közvetlen, népies, érthető stílusú, melegszívű, őszinte, színes és ötletes elbeszélőnek, aki nem mesterkélt, hanem egyenes, nyílt modorban írásaival a dolgozó nép javát szolgálja." Légy hű önmagadhoz: ez nemcsak az írói műalkotás, de a funkcióvállalás legfőbb parancsa is. Szabó Béla életműve mindennél jobban példázza e tétel műalkotó elsődlegességét, esztétikai fontosságát. Védekezésében Szabó Béla helyes önismerettel kijelenti: „Féltem, ha új témához nyúlok, riport lesz belőle." Amikor azonban mégis hoz90