Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

követel tőlem." Az író mondanivalója hirtelen elszür­kült, mert az átváltást, a célkitűzést nem a maga mód­ján szövegezte meg. A fogadkozás sablonos gramofon­lemezt perget, és ezzel elüti a hatást. Elbeszéléseinek ez az egyetlen fogyatékossága: ez a hirtelen, mohó át­kapcsolás a mára, az iskolás tanulságvonás, amit írónak sose szabad megtenni, mert a tanulságvonásnak, a kö­vetkeztetésnek önmagától és önmagából a műből kell az olvasóra átugrani. Ahol ez a belülről induló hatás el­marad, ott hiába minden toldás-foldás. Szabó Béla átütő erejű, átmelegítő hatású novelláinál ez a hozzátoldás az ellenkező hatást éri el: megtöri, megakasztja a novella­egységet. E novellákkal Szabó Béla ráduplázott első felfigyel­tető költői jelentkezésére. Ezeket így csak Szabó Béla írhatta meg: íróját igazában ez elbeszélések lelkisége je­lenti. A proletárgyerek légköri adottságát, eszmélését, elkeseredését és a dolgozó anya, a mosónő prózai he­roizmusát oly meleg együttérzéssel és keserű lírával fo­kozza felháborító realitássá, lázító gyúanyaggá. hogy önkéntelenül József Attilára gondolunk. Ha a forma­fegyelmet fokozni tudná, Szabó Béla a novella József Attilája lehetne! El kell olvasni a címadó novellát. A gyerek, aki már kezd látni, és aki látja, hogy minden a másé, csendesen felsír: „Meddig fogunk mi még élni ajándék nélkül?" És a közeledő karácsonyra álmai vá­gyát: almát, gyönyörűt, lop — az anyjának. De anyja továbbadja az ajándékot keserű apjának, aki megaján­dékozza vele — fiát: „Vedd tudomásul, fiam, hogy ez nem közönséges alma! Ez a nemes alma aranyat ér, édesanyád szerezte, és nekem szánta, de én neked adom. Megérdemled. " E jó írások sorából szinte kirí a Dol­gozó Ilona című gyenge írásocska. A kötetben mába érő és mai elbeszélések is vannak. „Földi János, Petőfi egy­szerű híve", hadilábon áll a számolás művészetével, de cellatársa mindenáron be akarja avatni a számok tit­kaiba. Adva van 5 gazda, és Földi mindegyiktől 5—5 koronát kap. Mennyi pénze lesz már most, hangzik el a kérdés. „Semennyi. — De miért? — Mert nekem a gazdák egyetlen fillért sem adnak. — De azt mondom, hogy képzelje el. — Nem tudom elképzelni." Ez a „nem tudom" kötetek helyett beszél és vádol. A nagymama 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom