Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

máig tart, csak egészében felölelve adhat hitelesen szá­mot tegnapunkról és holnapunkról, és csak így lehet az az alap, melyen tovább lehet építeni. Egri, aki kizáró­lagosan és majdnem egyedül a máról és a mának be­szélt, az író ösztönös megérzésével Mártonjában kiter­jeszti funkcióját e töretlen egészre, hogy így „valljon önmagáról, nemzedékéről, és beszéljen arról az útról, mely elvezette a mához". Az írónak ezt a lépést „meg kell tennie", makacsolja meg magát, mert „történeti hát­tér" nélkül, a jelen eredményei éles körvonalak nélkül elmosódnak. Egri ezt a nélkülözhetetlen történeti hátte­ret, Mártonjában, a fiatalságnak ajánlja, „amely eddig kevés irodalmat kapott a mi múltunkból". III A szlovákiai magyar valóság 1918-tól máig érő egység. Az író akárhol ragadja meg: tanúsága és tanulsága rea­litás, és így •— aktuális. Szabó Béla, az első korszak minden sablontól elütő költője> akinek a lírai realizmus két tüneményes, feledhetetlen sorát köszöntjük — „ál­mom : kenyér meg tej kopog az ablakon" ... „Egyszer kenyérnek álmodtam a nyelvemet, megettem" —, ez a Szabó Béla 1951-ben megjelent novellás könyvében (Az első ajándék) tudatosabban és érettebben variálja éhségélményeit. Könyve az éhezésnek, a munkanélküli­ségnek vagy a fillérért való robotolásnak, a rúgásoknak és megaláztatásoknak lázító felmutatása. „Tudják-e, mi­lyen a fűtetlen, bútorozatlan szoba?... Olyan, mint egy éhes gyomor." Akik így élik az életet, azokhoz „évtize­deken át a világ dolgai csak használtan és kopottan ke­rültek". Múltba merülés ez, vissza a gyerekkorig: „Mint a búvár, bukom a mély vízbe, de ahelyett, hogy igaz­gyöngyöket hoznék a napvilágra, nyálas és piszkos kagylókkal van tele a kezem. íme, ez lettem én, hála az imperialisták kegyetlen ostorcsapásainak... holott úgy mondják, valaha én is voltam ártatlan gyermek, és mosolyogni tudtam, mint a festett képen a ragyogó szőke angyalok, de ..." — és most jön a döntő „de", mely a mába vezet: „.. . tisztára csak akkor moshatom maga­mat, ha szívvel-lélekkel a szocializmushoz csatlakozom, és vállalom magamra mindazt, amit építőmunkája meg­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom