Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal
dialektikussá avatja. A versvalóság közelsége egyben földközelséget jelent a számára, és alkalmazott esztétikájának életerős gyökereket. Itt már az esztétikummá objektivizált költői egyéniség „személytelenségét", illetve ennek a lírai jegyeit kutatja, mely verseszmény közelebb áll az általam jellemzett „személyes személytelenséghez", mint ahhoz a költői tudathoz, amely a versben „már csak kötőszövet, szerkezet, törvény, sőt nemegyszer már az sem". Az elsődleges valóság és a versvalóság konkrét találkozóiánál, s ennek a találkozásnak az igézetében az elemző kritikus — közíró — realitása semlegesíti a költő esztéta irracionalizmusra való hajlamait, hogy így is szaporítsa a paradoxonok számát és színeit. Erről a tanulmányról egyébként külön tanulmányt lehetne írni, eredetiségével, korszerű hangvételével és megalapozottságával annyira jelentős alkotása irodalmunknak, s nem érzem túlzásnak, ha azt állítom, hogy körvonalaiban egy Fábry-méretű szellemi horizont lehetőségét ígéri írója generációs síkjának a színvonalán. Elemző módszere nyelvi, hangtani és pszichológiai szempontok szintézisére támaszkodik, a felismert és általánosított igazságokat — egyezéseket — gyakorlati tapasztalatokkal támasztja alá. Külön értéke — és a tőzséri dialektika jellemzője —, hogy az álvalóságok következetes kritikájának a kíséretében az elsődleges valóság, a tapasztalat és a „második közvetlenségében megvalósuló esztétikum szigorú megegyezését, logikáját és szerves kapcsolatát fogadja el a költői tökély mércéjéül („... a szubjektum és objektum Gál Sándor verseiben sem tud úgy közeledni egymáshoz, hogy találkozásukból sosem volt élőlény, azaz esztétikum legyen"). így olyan esztétikai szempontokat alakít ki, amelyek elfogadhatók egy korszerű kritikai értékrend alapjául. Meg kell azonban említenem, hogy — hűen önmagához — az etikai tényezők vizsgálatát ebben a tanulmányában is figyelmen kívül hagyja, érezhetően egy olyan elgondolás jegyében, hogy a tökéletes esztétikum, a jó vers, egyben etikai tett is (Kant: „A szép az erkölcsi jó jelképe"). Meggyőződésem, hogy az etika összetevő szerepének a kidolgozásával esztétikája emberi vonatkozásokkal gazdagodna. pontosabbá és kifejezőbbé válna azáltal, hogy a hidegségre hajlamos esztétikai premisszákat életmeleg73