Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

a két világháború közötti időben világnézetileg heterogén és osztályok harcától feldúlt társadalomban és irodalomban gyakorolta. Ennek megfelelően riasztó hangja is élesebb, kíméletlenebb és türelmetlenebb volt. Az osztályh arccal párosult vox humana esztétikai síkon nem bizonyult mindenkor biztos és helyes mércének, sokszor szektás túlzásokat eredményezett. Ha Fábry régi kritikai írásai között lapozunk, akkor az ehhez hasonló esetekre gyakran rábukkanunk. Legjellemzőbb példaként maga Fábry a Móricz Zsigmonddal kapcsolatos egykori szektás felfogását vagy Földes Sándor túlértékelését hozza fel. („Tegnap volt Ady, utána jött Kassák, és most van Földes Sándor.") A kapitalista társadalomban működő és a kapitalista társadalmat és a polgári irodalmat támadó régi kritikussal szemben a Harmadvirágzás írója már kezdettől fogva a szocializmus felé fejlődő társadalomban és irodalomban fejtette ki álláspontját és hozta meg értékítéleteit. Ezekben az értékítéletekben azonban továbbra is a vox humana szerepel alapvető mércéül. Ha az okokat keressük, akkor először magának Fábrynak okadatolását idézhetjük: „A német neofasizmus és a nyugati atomimperializmus jöttével és erősödésével haladéktalanul el kellett foglalnom a régi őrhelyet." Tegyük hozzá még az ő nevében: „ ... és vissza kellett erősítenem a felelősségre riasztó és az emberségre figyelmeztető hangot." És ez Fábry esetében nem is lehet másképpen! Nemrégiben Mexikóban nemzetközi filozófuskongresszust tartottak, amelyen a mai kor emberének problémáival foglalkoztak. A kongresszuson kialakult közös nézetek, álláspontok között egy fejbe kólintó megállapítás is szerepel: „Az atomenergia feltalálásával az emberiség megteremtette az önmaga megsemmisítésének reális lehetőségét, és mindmáig nem létezik biztosíték a katasztrófa megakadályozására." Csoda hát, hogy ilyen perspektívák mellett, az ember erkölcsének nullpontra való visszasüllyedése idején a kritikusok és esztétikusok is elsősorban az erkölcs hirdetőivé és védőivé lesznek?! Közülük különösen azok, akik a kritikusi munkásságot eredendően az erkölcsi elkötelezettség egyik megnyilvánulásának formájaként gyakorolják, akik az ember szellemi 57