Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

tevékenységében az ábeli lélek megnyilatkozását keresik és követelik! A könyv írásai között több olyan nagy lélegzetű s nagy formátumú tanulmány van, amelyeket a jövő irodalomtörténete minden bizonnyal az itteni új magyar irodalomkritika, irodalomtörténet és esztétika alapjaként, sarkalatos pilléreként tart majd számon. A Harmadvirágzás és Kevesebb verset —több költészetet! című tanulmányoknak például a felszabadulás után kibontakozó irodalmunkra, a kibontakozási körülmények mikéntjére és hatására nézve általános forrásértékük van. Ez a forrásérték az első tanulmányban — a frappáns és átható visszatekintés révén — a felszabadulás előtti fejlődésre is kiterjed. Fábrv mély társadalomtörténeti alapvetéssel jelöli ki és indokolja meg itt a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének korszakhatárait (1918—1938; 1938—1948; 1948—), megadva ezzel az irodalomtörténeti feldolgozáshoz szükséges kiindulási és felmérési alapokat. A két tanulmány az 1948—54 közötti kezdő évek irodalmáról, az új irodalom nyitányáról mennyiségi és minőségi értelemben egymást kimerítő képet adott, s ezzel lerakta az új szakasz irodalomkritikájának alapjait, és nagy hatású példát nyújtott a kritika művelésére. Amint azt már többször és többen leszögeztük: az új indulás kezdő éveinek kritikai értékelését és felmérését Fábry rendkívül konstruktív módon, fokozott nevelő- és segítőkészséggel végezte el. Erre a pedagógiai hozzáállásra az általános művészi tapasztalatlansággal jellemezhető helyzetben feltétlenül szükség volt. A Harmadvirágzás és a Kevesebb verset — több költészetet! című tanulmányokban s a közöttük és utánuk sorrendben következő öt kisebb tanulmányban, illetve alkalmi kritikákban a filológus módon rendszerező és értékelő, a pedagógiai beállítottságú és konstruktivitású kritikus van túlsúlyban. Sokan csak ezt az egyszerűbb és egyneműbb árnyalatot szeretik, kívánják és értékelik a kritikus Fábryból, pedig ez csak szükség parancsolta és helyzet engedte átmeneti önredukálás, leegyszerűsödés volt nála. (Űj irodalmunknak a semmiből való nekiindulása, nekiindítása, feltétlenül az ilyen „tiszta", egyszerű és konstruktív kritikát követelte meg, és ezt az antifasiszta harc átmeneti szünetelése lehetővé is tette Fábry 58