Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

tóan elemzi azt a töretlenségében példamutató és párját ritkító erkölcsi elkötelezettséget, amelyet Fábry emberi és írói magatartásában és munkásságában a vox humana, a szocialista humanizmus elve és törvénye testesít meg. Mint tudjuk: a vox humana az első világháború élményének és Ady háborúellenes költészetének hatására vált Fábry megoldást s kiutat kereső eszméjévé; ezt az eszmét aztán az antifasizmussal való azonosulás categoricus imperativusként ható erkölcsi és művészi életelvvé szilárdította. Abban az utószóban, amelyet Fábry előző kötetéhez (Emberek az embertelenségben, 1962) készítettem, többek között ezt írtam: ,,A vox humana, a humánum melletti elkötelezettség az ő írói magatartásában és a tőle megkövetelt írói-művészi magatartásban és alkotómunkában egyaránt a fő követelményt jelenti: olyan elsődleges princípiumot, amely minden más követelményt — az esztétikait is — megelőz s jelentőségében fölülmúl." Természetszerűleg ugyanilyen konklúzióra jut a Fábry erkölcsi profilját vizsgáló Koncsol is, akinek, cikkében ez olvasható: „Szemlélete következetesen etikai megalapozottságú, az erkölcsöt állítja mércéül, minden bölcseleti, esztétikai és politikai kategória mellé, s fejet kell hajtanunk előtte, mert Fábry tiszta élete, erkölcsi hitele, egész példamutató közéleti szereplése ugyanezt példázza." A fábryi vox humanával kapcsolatban fel lehet és fel is kell vetni egy kérdést: milyen különbség van azok között a társadalmi eredők, motívumok között, amelyek a vox humanában megtestesülő erkölcsi mérce elsődlegességét a felszabadulás előtti kritikusnál, illetve most a Harmadvirágzás írójánál determinálták? Ebben a kérdésben egy másik kérdés is szervesen benne rejlik: mi különbség van a felszabadulás előtti, illetve a mostani kritikus irodalomszemlélete és irodalomértékelése között? A kérdésre adandó válasz az első pillanatban egyszerűnek látszik, hiszen maga Fábry számtalanszor kinyilvánította, hogy — publicisztikai munkásságához hasonlóan — irodalmi-kritikai munkásságát is elsősorban és döntő mértékben a fasizmus, illetve a neofasizmus és atomimperialisztikus irány elleni preventív kiállás befolyásolja. Csakhogy a fasiszta veszélyre való riasztást 56