Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak (Fábry Zoltán:Európa elrablása)

könyvéből: „Mint példátlan fajkeverék a német megfoghatatlanabb. kiszámíthatatlanabb és meglepőbb, önmagának is ijesztőbb, mint bármely más nép ... a német minden definíció alól kibújik ... A legjellemzőbb, hogy náluk a kérdés — mi a német? — sosem hal ki..." Nemcsak Nietzsche, a filozófusnak is kissé hóbortos költő, hanem nála sokkalta józanabb filológusok és történettudósok is ilyen homályba burkoltnak látják a kérdést. Ernst Robert Curtius, a neves német romanista, az Európai irodalom és latin középkor szerzője, mint Fábry emlékeztet, a németség lényegét a meghatározhatatlanságban látta: Leopold Rankétól, a jeles történettudóstól pedig az alábbi lázas ihletettségű mondatokat idézi Fábry: „Ki tudná egyszer szavakba foglalni, mi a német? Ki nevezhetné nevén a múlt és jövő századok e géniuszát? Ki tudna neki nevet adni, s ha igen, úgy csak egy másfajta fantom lesz belőle, mely minket más, hamis utakra csábít." Amiben benne foglaltatik az is, hogy a németeknél (ami persze igaz, s ami, igaz, más nemzetekről is elmondható) nem teng túl a nemzeti önismeret, s megrázó F. W. Foersternek — ugyancsak Fábrytól idézett — megállapítása: „A németséget csak Oidiposz királlyal lehet összehasonlítani, aki nem sejti, hogy a pestis tőle indul ki, s akinek a látnók Teiresziasz kiáltja oda: »Mi tudsz te magadról?«" Fábry példatára a mondai időkig nyúlik vissza, a Niebelungenliedig, melynek hőse Fábry szerint jellemzően nem Siegfried, a „fényalak", hanem alattomos gyilkosa, Hägen, a korlátokat és tekintetet nem ismerő fanatikus gonosztevő, a „végpusztulás megszállottja", akit a többiek mégis érthetetlenül és dacosan hősként vállalnak és követnek. Szimbólum-jellegét nem Fábry találta ki, felbukkan Goethénél, Hebbelnél s a második világháború után a zürichi Welttvochéhan Peter Schmidtnél is, aki szerint a hitleri háború mozgató szelleme „Hägen szelleme, aki nem gondol a visszatérésre". De tud Fábry egy Német etika című kis füzetről is, amely 1921-ben jelent meg, tehát az első világháborút követő tisztulási folyamat szüleménye. Szerzője, Paul Feldkeller, az eredendő német bűn jelképét (bennünket némileg a „vándor és bujdosó" párhuzamára emlékeztetve) Parsifalban leli fel: „Nincs a világnak még egy lovagja, aki céltalan kalandokban úgy pazarlódna el, mint Parsifal... 480