Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak (Fábry Zoltán:Európa elrablása)

alakítja Európa történetét" — véli Fábry. Ebből kiindulva külön és különleges jelentőséget nyernek a német múltnak még korábbi mozzanatai is. Előugrik a kérdés, mely — íme — térben összevonva időben terjed, mely nem szűkebb, hanem tágabb, mint a hitlerizmus problémája: a „német kérdés", mely így feltéve jogosult, s önmagában véve nem elmarasztalóan utal egy nemzetközösség sajátos voltára. Bizonyság rá az a sok szociológiai, szellemtörténeti és egyéb fejtegetés, melyben németek és nem németek keresték rá a választ. Wilhelm Röpke, a Harmadik út egykor méltán híres szerzője, egyenesen címül választotta a második világháború után megjelent könyvéhez. Az Európa elrablása érdekes formájú mű. Valóságos katalógusa mindannak, amit Fábry a német szellemiséggel kapcsolatban tapasztalt vagy olvasott: „E könyv lényeges tartozéka, főszereplője, aktora és mozgatója az idézet" — mondja maga is. De persze korántsem csak annyi a súlya, amennyi az egyes idézetek összege. A lényeg az idézetek mögött húzódik meg, s ez a szenvedély, amelynek vezérletével csalhatatlanul meglátja azt, ami fontos, felfűzi és tereli a cél felé. Herbert Spencerről, a híres angol filozófusról olvastam egyszer, hogy különleges adottsága volt mindig és mindenben „hiúzszemmel" észrevenni azt, ami megfelelt céljának, ami leginkább vagy abban a pillanatban kizárólagosan érdekelte. Részletmeglátásokból, feljegyzett tünetekből, epizódokból, aforizmákból így áll össze Fábry könyvének egységes mondanivalója: a német alkat. Űjra csak magyarázkodni kell. Nemzeti alkat, nemzeti jelleg — a közelmúlt ugyancsak megkóstoltatta velünk e műszavak keserű mellékízét, s emlékezzünk, hogy nemcsak a németséggel kapcsolatban. Mi az értelmük? Misztikus, egyszer-teremtődött csoda, vagy történetileg, szervesen, okozatilag keletkezett vegyi képlet? Készen pattant elő a kezdet kezdetén, vagy úgy keletkezett, fokról fokra öltve határozottabb körvonalakat s szilárdabb halmazállapotot? Hitem szerint ez utóbbi áll közelebb az igazsághoz, de ne feszegessük ezt most és itt. Ha nem is misztikum a nemzeti alkat, a németek többnyire misztikumként vallják önmagukról, s már ez is hozzátartozik a jellemzéshez. Íme, egy csokornyi Nietzsche-idézet Fábry 479