Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Zsilka Tibor: Csanda Sándor: Valóság és illúzió

rá — több kutatóval ellentétben —, hogy a saját eszméiket átplántálták a kuruc korba. Lényegében ez a szempont képezi bizonyítása és érvelése alapját. Csanda külön tanulmányban tárja elénk egy XVIII. századi, nyomtatványokból fennmaradt labanc szellemű szlovák költemény jelentőségét. A Žalostná píseň o Krajine uhorskej (Panaszos ének Magyarországról) című költeményről kimutatja, hogy sok motívuma közös a Thököly-kódexben található magyar versekkel. Az ismeretlen eredetű szlovák ének keletkezését így a XVII. századba helyezi. Ez a szlovák költemény szinte egyedülálló — állapítja meg Csanda Sándor —, jezsuita szellemű és Habsburg-párti verset ismerünk többet is, de ilyen erős magyarországi (uhor) patriotizmus egyben sincs. Az ének a szlovák népköltészet néhány alkotásával egyeztethető: több olyan szlovák népdal létezik, amelyek bizonyos része megegyezik a labanc vers egy-egy részletével. Az aranyalma rothadt csutkájáról szóló hasonlat azonban csak az Érsekújvárott lejegyzett Rákóczi-siratóban fordul elő. Közismert, hogy ez a sirató a legszebb szlovák nyelvű kuruc népdal, pedig lényegében labanc versre vezethető vissza. Csanda Bartók Béla szlovák népdalgyűjteményének epikus szövegei című tanulmányában Bartók Bélának a Szlovák Tudományos Akadémia által kiadott népdalgyűjtését veszi vizsgálat alá. Főképpen az egyes szövegek eredetének kérdése áll elemzésének középpontjában. A könyvben több változatban meglevő közismert szlovák népballadával kapcsolatban például megállapítja, hogy a ballada a Béla királyról és Bankó lányáról szóló XVI. századi magyar széphistória történetét tartalmazza. Egyúttal kimutatja a szövegek gyakori hármas egyezését (délszláv—magyar—szlovák) is. A Kádár Kata című népballada eredetét visszavezeti egészen Telamon históriájáig, sőt világirodalmi kutatásai arról győzik meg, hogy a témának egy változata Boccaccio Dekameron]ában is meglelhető. így arra következtet, hogy a szlovák és a magyar népballadák közös forrása az egykori olasz novellairodalom és a régi terjedelmes epikus énekek, melyekből úgy keletkezett a népdalváltozat, hogy a legszebb motívumokat balladaszerűen kiszakították. 465