Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

sát, azonosulását a leírt valósággal. Az egyes példák után közöljük az oldalszámot is: „Amolyan öltözőszoba volt ez az »elsőház«, nem lakták, fűteni sem lehetett, mert nem volt benne kályha. (7); Nyáron, déli pihenő idején jó volt leheveredni a »pokrócra« (így hívják a falumban a rongy szőnyeget), bár az ember könnyen náthát kapott, és fölkelve minden tagjában érezte a hideget. (8); A csupa ajtó kis konyha legfontosabb része a kupola alakú nyitott kémény (a füstölő) volt... (8); Reggelente a sütőre ültünk öcsémmel, meztelen lábunkat a meleg vasak (platnyi) fölé lógattuk. (14); Egyet-egyet a kezükbe nyom, ez a »guba«. (16); Előtte a »csepegtető«-ben vastag törzsű eperfa (szederfa) állt; dús koronájának egy részét ráfektette a tetőre. (18); Sorban utána, az akollal szemben a trágyadomb (ganajdomb) következik. (19); De még bogáncsok is vannak itt, püspöklila bóbitájú, sündisznószerű bogyók, melyek beleragadnak a ruhába, meg hosszú, sárga tövisek, aztán a magas büdös bürök (bőrök) és persze a veszélyes csalán, a csóvány. (23); A pajtákon túl a kertalja terült el, majd a mezők; a kertalja neve a közösségi szóhasználatban másképp »pótlás« volt. (28); Ez a munka az állatoknak való bekészítés, a hordás volt. Érdekes módon ugyancsak »hordásnak« nevezték a gabonatermés szekerekkel történő beszállítását a szérűre... (31); Aztán veszi a »poplikot« (nagy, fonott vesszőkosár), a hátára veti, töreket és pelyvát hoz benne, jól meggyúrva, hogy elég legyen, majd a fiikasban (persze hogy a füles kasról van szó!) répát, két térést (két füles kassal). (32—33); Akárhogyan is történt a névadás, a »tőtés« lényegét rövidesen az a tény határozta meg, hogy erre jártak a falun átrobogó autók, és a köves út egyre inkább a kutyák, macskák, libák, kacsák és tyúkok, sőt gyerekek veszedelme lett. A mi sorunkon a kergetőző vagy karikázó (gurigázó) gyerekek számára gyakran elhangzott a szülői parancs: — A tőtésre ne menj! (35); Száz-kétszáz méterenként »zúgókat« építettek a víz útjába... (39); A trágyadomb körül tóvá duzzadó »ganajlevet« valósággal lecsapolta, a kertbe vezette. (45); Tizennégy éves múlt a fiúgyerek, elvégezte a nyolcadik osztályt, tehát »kijárta« az iskolát.. . (83); A második világháború után láttam őket 446