Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

fegyverben (polica j tokként) őrszolgálatot teljesíteni. (153)" A tájnyelvi elemek, a leírt népszokások híven doku­mentálják a szerző hovatartozását, aspektusát, beállítódá­sát. A parasztság nézőpontjával azonosulni igyekszik, Őszinte vallomást tesz osztályáról, annak szokásairól, küz­delméről, a háború utáni változások okozta megrázkód­tatásokról. És ezt nem kívülállóként, hanem paraszti ön­tudattal, az odatartozás egyértelmű vállalásával. A táj­nyelvi elemek így arra szolgálnak, hogy ez az azonosulás hiteles és meggyőző legyen. S ez az azonosulás, odatartozás, átélés akkor is evidens, amikor a szerző a zárt kommunikációs rendszer felbom­lását ábrázolja, illetve írja le. A változások a korábbi értékrend felbomlásához vezetnek. A változásokat, a cím­ben szereplő „vajúdást" a háború idején a „menekülés" indította el, ámde később újabb megrázkódtatások érik a falut — a deportálás, a kitelepítés, majd a kollektivizá­ció. A mű feszültsége éppen e vajúdásban csúcsosodik ki, mert ez alakítja ki a falu életét. Ámde a szerző nem olcsó befejezéssel zárja le művét, hiszen az apja halála szimbolikus értelmet is kap — vele, általa mintha az egykori parasztvilág is kimúlna mindörökre. Annál is inkább, mert egy helyütt a szerző így jellemzi édesapját: „Apám középparasztként megtestesítette e paraszttípus minden tulajdonságát: munkabírását, földjéhez és állatai­hoz való ragaszkodását, lelkiismeretes munkafegyelmét és hagyományszeretetét." (117—118) Valószínűnek tartjuk, hogy éppen ez a fájó érzés ját­szott közre e mű megírásában döntő módon. A szerző a könyv megírásával akart szabadulni a belső feszültség­től — a fájó emlékektől. Ezzel magyarázható, hogy általá­ban akkor színeződnek líraivá sorai, amikor apját emle­geti. Erről tanúskodik az utolsó rész első bekezdése is: „Apám sírja körül éppen csak jelen van a tavasz: ragyogó márciusi napsütésben lombtalanul, csupasz ágak­kal állanak a fák. De a bokrok már színesednek, és a domboldal kopott zöld, majdnem agyagsárga füve élén­kül, ébredezik. A levegőnek langyos, fanyar illata van, enyhén fúj a délnyugati szél." Itt költőivé, líraivá forrósodik a prózai szöveg: a tavasz megszemélyesítése után pozitív érzelmi töltésű szavakból 447

Next

/
Oldalképek
Tartalom