Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

dalmi hagyományokról értekezik. Az Írás és szolgálat (1965) 1958 és 1964 közt írt kritikáit tartalmazza, amelyekben irodalmunk ekkori termésének szinte valamennyi jelentősebb alkotásával foglalkozik. Tudományos jelentőségű műve, a Két kor mezsgyéjén (1968), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének feltételeit és problémáit vizsgálja. Csanda Sándor (1927—) Sas Andorral együtt szervezte meg 1951-ben a pozsonyi egyetem magyar tanszékét és a Pedagógiai Fakultás magyar tagozatát. Tanulmányaiban a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokkal és a csehszlovákiai magyar irodalom történetével foglalkozik. Kötetei: Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok (1959), A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai (1961), Valóság és illúzió (1962), Hidak sorsa (1965), Első nemzedék (1968). A szlovákiai magyar lapokban és folyóiratokban számos kritikája és publicisztikai írása is megjelent. Rákos Péter és Jaroslava Pašiaková tanulmányaikban főként a cseh—magyar irodalmi kapcsolatokat vizsgálják. Az irodalomelméleti tanulmányokat is publikáló Rákos Ady költészetéről, Pašiaková pedig Kassák Lajosról és a magyar avantgardizmusról írt monográfiát. Az említetteken kívül jelentősebb irodalomkritikai munkásságot is fejt ki Egri Viktor, Tőzsér Árpád, Koncsol László. Gály Iván, Fónod Zoltán, Szeberényi Zoltán, Zsilka Tibor. Műfordítóink a cseh és szlovák költészet és széppróza alkotásainak magyarra fordításával értek el jelentősebb eredményeket. Igv pl. a lírában: Farkas Jenő, Rácz Olivér, Bábi Tibor, Veres János, az epikai művek fordításában: Tóth Tibor, Hubik István, Zádor András, Czagány Iván, Koncsol László, Hideghéty Erzsébet. Harmadik nemzedék, 1969 40