Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Irodalmunk az 1968-69-es válság utáni kibontakozás útján

CSANDA SÁNDOR Irodalmunk az 1968-69-es válság utáni kibontakozás útján Az elmúlt időszak a csehszlovákiai magyar írók számára is válságos volt. Igaz, az írószövetség magyar szekciója a válság tetőfokán nem tartott ülést. Jobboldali hibákat is tartalmazó határozatokat csupán a szekció vezetősége fogadott el és tett közzé 1968-ban. A magyar szekció tagjai az említett időszakban csak két közgyűlést tartottak: 1967 októberében, ebben a nemzetiségi irodalom értékelésének elvi kérdéseivel foglalkoztak, s 1969 októberében, amelyen elsősorban a szocialista konszolidációt szorgalmazták. 1970-ben néhány írót munkahelyén politikai hibákért elmarasztaltak, kizártak a CSKP soraiból, s ezek elveszítették írószövetségi, tagságukat is, de a kizárt írók az utóbbi években nem alkotással, hanem politikai tevékenységgel foglalkoztak, s többségük már évek óta nem írt egyetlen verset vagy elbeszélést sem. Azoknak az íróknak az aktivitása is csökkent, akik épp a jelenlegi konszolidációs politika folytán kaptak fontos tisztséget, de más irányú elfoglaltságuk miatt nem jut idejük alkotó tevékenységre. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy ma már a csehszlovákiai magyar írók többsége túljutott a válságos időszakon. Az ötvenes és hatvanas évek átlagával összehasonlítva a nemzetiségi irodalom lassan, de fokozatosan fejlődik. Minőségi átalakulásról tanúskodik az a tény is, hogy míg az ötvenes években a hazai magyar verseskötetek és néhány szépprózai kiadvány mellett csak 3—4 évben egyszer jelent meg tanulmány- vagy esszékötet, az utóbbi években 41