Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

mat és biztonságot kíván: Zsuzsa megkapta. De mivel óvnia és védenie kell ezt a biztonságot: szépsége rabjává vált. Morvayval néhány pillanatig elfelejteti, hogy kicsoda — és megpróbál egy kicsit máshogy élni. Török Ilona a gyengeség szimbóluma. Csak az tudja őt megérteni, aki maga is gyenge. Morvay próbálja ugyan, de sejtjük — például a Valaki kopogott az ablakonból —, hogy nem lehet szabványos vége ennek a viszonynak sem. Török Ilona szimbólum volt Morvay számára, de a fiúnak meg kellett tanulnia, hogy ami él, az nem lehet, nem maradhat pusztán szimbólum, mert a konkrét valóság túlságosan is rabságban tart bennünket. A szellem is csak kiemelkedik a hétköznapokból, de képtelen szabadulni tőlük. Ilona „tapasztalatán" keresztül Morvay is rádöbben, hogy sokkal erősebbnek kell lennie — önmagával és a világgal szemben egyaránt. 7. Morvay tipikus csehszlovákiai magyar entellektüel. A „csehszlovákiai magyar" közelebbi meghatározást jelent, mert ha az entellektüeleknek vannak is általános vonásaik, a csehszlovákiai magyar lét olyan specifikumot jelent, mely nem hagyható figyelmen kívül. Intelligenciánk — „szellemi képviseletünk" — majdnem teljesen faluról indult, tehát számára a falu olyan erkölcsi és érzelmi bázis, mely jelentős mértékben hatással van entellektüelje fejlődésére és működésére egyaránt. Intelligenciánk „faludetermináltságát" — ami tehát érvényes Morvayra is — Tőzsér már régen versbe véste: „Ez a falu itt a múltam, / egyszerre valóság s emlék, / csúcsaimmal belőle kinyúltam, / ösztöneimmel nem még" (Megtérés). A kettősség nyilvánvaló. A probléma Dubánál sem újabb, mert korábbi novelláiban már foglalkozott vele. Most a Szabadesésben szinte költői megfogalmazásban áll előttünk az átváltozás leírása: „Amikor meglátta a Kis-Kárpátok távoli, sötét tömegét, mely jelezte, hogy közeleg a város, lelkében ösztönös és akaratlan változás ment végbe: anélkül, hogy érzékelhette volna a pillanat jöttét, vagy elmúltát, kiesett tudatából apja, anyja, és az éjszakai dalok hangulata, a hajnali autóbusz csörömpölése, elfelejtette a prímást és a zengő hangú papot, a fekete kalapos férfiakat és fejkendős asszonyokat; egyszerre eltűntek előle, s a villamosok zaját és az autók kék füstjének fanyar szagát érzékelte helyettük. A vonat 408