Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

éppen az internátusuk mellett futott egyre lassuló futással. megcsikorduló fékekkel, meg-meglódulva. Negyedóra alatt más ember lett belőle." Morvay szkizofrén hős. Ez a regény fókusza. Ez a kezdet és a vég. Nem tudjuk, mi lesz tovább. Szeretnénk, ha Morvay — és életünk valódi Morvay-féle hősei — továbbjutnának a szabadesésnél. Ha a szabadesésnek folytatása lenne — lehetne. Tennünk kellene valamit, hogy a szabadesés vége egy új kezdet kezdete, és ne a vég kezdete legyen. A társadalmi mobilitásban nem is annyira az elszakadás a nehéz, mint az új rétegbe (közegbe) való beilleszkedés. A falu kétségtelenül olyan erős érzelmi és erkölcsi támaszpont, mely gyakran vissza-visszahúzza az embert. A visszatérés azonban néha menekülés is lehet. A faluról kivált egyén többnek hiszi magát faluja otthon maradt fiainál, viszont kevesebbnek érzi magát új környezetében az ottani őslakókkal szemben. Örök harmadik helyezett marad. Nincs szabályosított megoldás: a választott utat végig kell járnia. A győzelem reményében vállalni kell a kudarcot is. Vállalni kell a szabadesést... Talán a társadalmi eredetű szkizofrénia is lassan gyógyíthatóvá válik. 8. A Szabadesés minden bizonnyal bizonyos szempontból „kulcsregényként" is felfogható, de bízunk benne, hogy megírásának írói tüzét nemcsak a személyes emlékek és élmények ereje táplálta, hanem az írói tehetség ereje is, és így a jövőben majd elvárhatjuk még Dubától Morvay kalandjainak a folytatását. (1970) 409