Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

fülsértő keselyűvijjogást." Még sokáig figyelik a szent­jánosbogárkák tűzijátékát, „aztán megkerestük egymás kezét, és ki-ki ment a maga útján. Szívünkben a béke vágy dalolt". A túlcsorduló természetlíra — ez a közvetlenül megélt primer élmény — nem tudta a békevágy költőisé­gét azonos hőfokon felgyújtani, és így sugallását egy­azonos hatással kifejezni és az olvasóba vetíteni. A tük­rözés, az azonosítás nem sikerült, a természetlíra közvet­lenségét a békevágy lírája nem érte el: közhellyé laposodott. És közhely nem hat. Mondanivalót nem sza­bad frázissá summázni. Elbeszélést — és különösen no­vellát — nem lehet fellengzős közhellyel lezárni. Ez visszamenőn és visszahatón is elvizenyősíti a különben épkézláb béke-mondanivalót és a mondanivalóval kife­jezett emberséget. „Szívünkben a békevágy dalolt." Pont. Ki hallja? A dal novellában elbeszélve a legnehezebb közvetíthető költőiség. A lírai realizmus Kónya köny­vében nem gyúlt fel. 3 A NOVELLA GONDOLATJELEI Lovicsek Béla: új név. De csak könyvfedélen, mert ez az új név olvasók régi ismerőse. A lapokban évek óta olvashatjuk írásait. Az Űj Szó ban publikált címköve­telésünknek — ,,írni! Olvasni!" — az írókra eső paran­csát nálánál senki buzgóbban nem teljesíti. Elbeszélése­ket ír, de regénypróbákról is tudunk — az Űj Ifjúság­ban egyszer egy tengeri kígyóvá nyújtott filmregénye futott —, színdarabokról hallunk, a CSEMADOK-színpa­doknak szinte házi szerzője. Népszerű író, bőtollú író, sza­porán dolgozik, sokat termel. Most előttünk első komoly névjegye: a könyv (Haragosok). És ez a könyv-doku­mentáció kevesebbet hoz és ad, mint amit az ember e nagy tollforgalmazás után várna. Igaz: a könyv meg­jelenése óta majdnem két év telt el, és az Irodalmi Szemle idei első számában közölt novellája fejlődésre utal, az írót itt mégis könyve szerint kell mérnünk, annál is inkább, mert a szétszórt írások egybefogása és így egybenézése már magában is ítélő összefogást, önmagá­tól adódó értékelőkeretet jelent. Összegyűjtött írások erényeit a könyvkeret azonmód kiváltja, és ugyanúgy 317

Next

/
Oldalképek
Tartalom