Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

hibáit is megmutatja. Keretben jobban hat a kép, ha jó, de a hibákat is felfokozva mutatja. Lovicsek könyvkerete egyformán mutat ki jó és rossz képet. Elbeszélései egyenlőtlen értékűek, ha ma válogatná össze írásait, néhányat bizonyára kihagyna belőlük. Lovicsek, ... a falu írója. Ez adottságot és hűséget, vállalást és szolgálatot jelent, annál is inkább, mert a szlovákiai magyarság nagy része nem városlakó. Róluk, értük és hozzájuk szólni fontos szükséglet, haszon és érdem mindenképpen. De a faluadottság ugyanakkor kísértő veszélyt is rejteget: provincializmus kölöncét és kényelmét, a vidékiesség leülepedettségét és — önelégültségét. Ha az író itt megreked, akkor minden regionális népszerűsége ellenére sem mozdulhat tovább, mert az egy helyben topogás elzár minden kivezető utat és kizár minden fejlődést. Amikor e veszélyt jelezzük, akkor ezzel nem marasztaljuk el Lovicseket a provincializmus fokán. Elbeszélései határozott írói kvalitásról tanúskodnak, mondatai, szóválogatásai írót reprezentálnak: ezért az íróért, ennek jövőjéért szólunk, óvunk és figyelmeztetünk. Veszélypontokat látunk, melyek az írói ígéretet fenyegetik és a talentumot könnyítésbe csábítják. Idejében és az elején kell szólnunk: az író léte, lényege és hatása a minőségi kalkuluson fordul meg. Kevesen vagyunk — az „írni! Olvasni!" — jelszó nem véletlenül íródott —, minden tollra szükség van, de épp azért kell a kvantitáshiányt, a mennyiség-csökkenést kvalitásplusszal pótolni, minőségileg kiigazítani. A szlovákiai magyar író: minőségi író. Ezt így követeli adottsága, helyzete és helytállása. Nincs jó hírünk e hazában: nincs jó irodalmi hírnevünk. Ján Poničan. a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó vezetője, egy nemrég adott nyilatkozatával bizonyítja: „Az eddigi tapasztalatok szerint a csehszlovákiai magyar írók — néhány kivételtől eltekintve — még nem érték el a kívánt színvonalat." A minőségi-író követelménye immár létparancs! A műambíció itt nem hiúsági kérdés, de létfeladat, a felfokozott stílusmérték nem l'art pour ľart játék, de küldetéses elkötelezettség. Csak ami jobb, ami maradandóbb, biztosítja és biztosíthatja egy nép, egy nyelv érettségét, megmaradását, irodalmi versenyképességét. Ezért mérjük és gyakoroljuk a szigorúbb mértéket. írók jövőjéről, 318