Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

lehet véletlen, hogy két munkásírónk, Dömötör Teréz és Sellyei József miért épp a novellában izmosodott íróvá, és hogy a Lósorozás Gádoroson miért jelentheti még ma is a maximumot?! Irodalmunk mai harrnadvirágzásában megfordult az arány: vannak regényeink, melyek megérdemlik ezt a nevet, de novellairodalmunk egy helyben topog, nem tör ki tehetetlenségi köréből: formában és tartalomban megrekedve nem mozdul, minőségileg stagnál. Feltűnő és megmagyarázhatatlan jelenség. És ez nemcsak nálunk van így. A novella válságba került, holott rohanó korunk szinte várja, hívja, kívánja és predesztinálja a novellát, a rövid, feszültséggel telített pregnáns mondanivalót. A novella haldokló műfaj volna? Ha az ember erdélyi magyar újságba, folyóiratba lapoz bele, akkor ennek a haldoklásnak semmi nyomát sem leli. Erdélyben szintén elburjánzón uralkodik a novella, anynyira, hogy kritikusok és olvasók nyomban kommentálni, vitatni kezdenek — nem egy könyvet, mint máshol —, de külön-külön egy-egy novellát, Szeretik, korholják, vizsgálgatják, bírálják, ízlelik, szagolják, fogdossák. Egy szinte hihetetlen jelenségre figyelünk itt fel. Erdélyben az épp nyomtatásban megjelent novella azonmód kritikát kap, hozzászólást, és már áll a vita. Irigykedve csodálhatjuk e jelenséget, és mégis, épp ez a hihetetlen és különös tény: az azonnali kavargás egy frissiben megjelent novella körül árulkodón jelzi a novella válságát. A mohó reagálást, e túlhajszoltságot, az aránytalanságot a novellalét krízise kényszeríti ki. A novellaenthuziazmus itt átcsapott a másik végletbe: annyira szétanalizálnak, úgy agyonszeretnek és agyonzsigereznek egyegy novellát, hogy a kritikai, esztétikai, filológiai és szociológiai apparátus szinte elnyomja a novellát és apropóvá lapítja. De a tüneti jelentésen túl, az erdélyi novellabőség megszakíthatatlan folyamatosságra utal, és ez nemcsak számbeli pluszt jelent, de minőségi kontinuitást is. Ami az erdélyi novellát tegnap oly varázslatos nyelvi tüneménnyé avatta, az most is megtalálható benne. A gondolatasszociációk személyi íze, az egyéni jelleg kollektív népi gyökerezettsége, egy-egy szó megvilágító és átvilágító ereje, a mondatritmus zenéje egyszerivé, költőivé 312