Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

— majd látni fogjuk — Zs. Nagy Lajosnak például olyan erős fegyvere), s legerősebb külső ihletője a mítosz. Ez a védtelenség azonban nem tud minden versének anyagában megfogalmazatlanul, immanensen jelen lenni, a költő sokszor fogalmilag s morálként tudatosítja kiszolgáltatottságát, s ezzel feladja a költészet eszközeit. Moráljában (amely elsősorban a gyermekkor nosztalgiájából táplálkozik) ugyan kise j lik egy majdani harmonikus világ, ahol az emberek, állatok és tárgyak ismét paradicsomi idillben szeretnék egymást, de ezt a harmóniát meg sem kísérli megépíteni, s így legjobb verseiben sem a modern ember aktivitásának csődje válik esztétikummá, csak saját védtelensége, rezignáció j a. 2 Zs. Nagy Lajos első kötetében is (Ének a tisztaságról, 1964) a falu a költőt indító élmény, csak míg Ozsvald faluja szinte a lakhatóságig valóságos, addig Zs. Nagy Lajosé túlságosan „impresszionista", csak külső jegyekben létező, vagy csupán a család, a szerelem és a táj élményére szűkül. Ozsvaldba — életformáját meghatározóan — beleépült a falu anyaga, Zs. Nagy Lajost — akár egy idegent — a falunak csak a romantikája (a dal, a markáns ritmusok, a folklór élénk színei: csillagok, virágok stb.) vonzza. Hajnali ködfátyol... Várunk egy vonatra. Diófalevélben ősz hull a hajadra. Mozdonyfüst. Vízgyöngyös sínpárok ragyognak, kócos kis menyecskék szoknyái suhognak. Legények kezében füstölgő virágok. Jönnek a harmatban mosdatott leányok. 208