Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

kőként pottyan a vízbe s ha cápába botlik ideje sóhajra sincsen higiénikus kórház haldoklik Jónás rákban maga sem tudja ki is ő tulajdonképpen. (Jónás) Ozsvald, miután leírja Arkhimédész és a római katona történetét, így kiált fel: Ó, Arkhimédész, lehet-e körök és négyzetek között élni, kizárni magunkból a világ gondjait? Herbert versében a mítosz és a költő szubjektivitása filozófiává áll ösze, Ozsvald Arkhimédésze történetre és morális tanulságra esik szét: Az Atlaszban az ilyen sorok után: A mítoszba zárt világ gyűrűje megrepedt, s a kék bura alól, mint sárga kiscsibék, szétgurulnak a sápadt csillagok A Heszperidák kertjét nem őrzi senki se, vasférgek nyüzsögnek az aranyalma-fán ... a költő, ahelyett hogy megteremtené Atlasz mai, semmit tartó alakját, ismét a moralitás könnyítését választja: 0, Atlasz, Japetosz fia, hitted-e valaha, hogy évezredek szürke ködében a semmit tartottad hatalmas válladon? Nem idézek többet. Ennyiből is világos, hogy Ozsvald szubjektivitása újabb verseinek egy részében a morálra redukálódik, s kiválva a vers anyagából, erősen gyengíti annak esztétikai értékét. Legjobb versei tanúsága szerint a gyermekkor és falu harmóniája után legmegrázóbb belső élménye a védtelenség (nem védi irónia sem, ami 207