Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

ság motiválatlan, vagy a szubjektivitás hiteltelen. Hasonló hibában újabb versei közül nem egy elmarasztalható, azzal a különbséggel, hogy ezekben csaknem mindig a költő szubjektivitása vérszegény. Elmondtuk már, hogy Ozsvald szubjektivitása válsága előtt alkatával és szemléleti materializmusával volt adva olyanféleképpen, hogy erről a vers anyagából (a képekből és alakzatokból, a szókészletből, a hangzásból, a kompozícióból stb.) értesülünk. A költő újabb verseiben ez a szubjektivitás módosult; nemcsak a szemlélet változott, hanem egy új elem, bizonyos moralizáló hajlam is megjelent. Első köteteiben valóságtisztelete s egyszerűsége többnyire megmentette a moralizálástól, buktatóját újabb verseiben is sikerül kikerülnie, ha bizonytalanságát, védtelenségét nem akarja, ha törik, ha szakad, kompenzálni. Olyankor ugyanis alkatánál, szemléleténél, filozófiai felkészületlenségénél fogva csak a gyermekkor morállá párolt harmóniájához tud nyúlni, amely képtelen a mítosz és a kor helyzeteit ellensúlyozni vagy a vers anyagában feloldódni. A Földközelben kötet címadó verséből idézünk: Lehet, öreg Földünket elhagyjuk egyszer, mint a Mars lakói, kikről a fáma rebesgeti, hogy új bolygót kerestek, s csak úgy térünk meg, mint falusi házba visszajáró, városba szakadt gyermek. Földközelben maradni talán nem is érdem! S ez ellen a felismerés ellen védekezik a vers további részeiben indulatos moralizálással, így: ... a cinizmus még nem menti meg a világot, nem elég a minden tagadása. A ,,Földközelben maradni nem érdemes" teremtett helyzetével szemben ez a meztelen morális igazság tehetetlen, de a szubjektumnak a vers anyagából való kiválásával a vers maga is erőtlenné válik. A lengyel Zbigniew Herbert, akit a mitológia szintén jelentős mértékben ihlet, így ír a „bibliai" Jónásról: 206