Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

szerző művét veszi kézbe, még mielőtt fellapozná az írást, máris fölényesen jóindulatú elnézést hajlandó adományozni a műnek és írójának. így jönnek létre elmosódott visszhangként a paradoxonnak ható, de gyakorlati alkalmazást nyert megszépítő közelségbe burkolt kritikák, helyi érdekű bírálatok, amelyek csakis megszokott határokon belül érvényesek, ezeken a határokon túl a kritikus már nem vállalná értük a felelősséget. így veszti el a kritikus a hitelét és az író a hitét." Emlékezetesek a Fábry-művekről írt bírálatai (pl. Palackposta, Hidak és árkok stb.), az egy-egy íróról vagy műről szóló elemző tanulmányai (Egri: Égő föld stb.). Tóth Tibor (1921—1964) sokoldalú irodalmi érdeklődése révén műfordítói, írói tevékenysége mellett irodalomszervezői és kritikai munkásságot is kifejtett. Kulturált lapszemléiben, szervezeti beszámolóiban, egy-egy irodalmi jelenséget szélesebb összefüggéseiben tárgyaló helyzetjelentéseiben, gondolatébresztő polémiáiban volt hasznos tagja irodalmi életünknek. A cseh és a szlovák irodalom egyik legszorgalmasabb magyar nyelvű ismertetője és terjesztője volt. Korai halála ígéretes pályát rekesztett be. Az alapozók, az úttörők munkásságának felvázolása után irodalomkritikánk negyedszázados folyamának utolsó szakaszáról is szót kell ejtenünk. A hetvenes évek fordulóján felgyorsult a csehszlovákiai magyar irodalomtudomány fejlődése. A fellendülés főként a művek számának gyarapodásán, színvonalának emelkedésén, tematikai gazdagodásán, s legfőképpen tehetséges fiatal kritikusok jelentkezésén mérhető le. Monográfiák, könyvterjedelmű tanulmányok, esszé- és tanulmánykötetek dokumentálják az elmondottakat. A már korábban említett szerzők (Egri, Csanda) művein kívül könyv jelent meg a két háború közötti csehszlovákiai magyar színjátszásról és drámairodalomról (Kováts Miklós), Győry Dezső költésztéről (Szeberényi Zoltán), Sas Andor életművéről (Párkány Antal) stb. Ez alkalommal csak azokat a műveket vesszük szemügyre, amelyek —- közvetve vagy közvetlenül — fokozottabb befolyással voltak irodalomkritikai gondolkodásunk és gyakorlatunk fejlődésére. 18