Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

tézisével kísérletezik, Forbáth ilyen urbánus-tudományos képekben vall civilizációról, őrületről: Gyorsabb lett a lépésünk, igen, hisz benzinnel töltjük beleinket... (A civilizáció dicsérete) Vagy: Egy őrült találta föl a kockát Százezer évvel ezelőtt, Egy emberevő geometriatanár, Ki a Semmi körül sík lapokat rakott De él a kocka! Kocka pl. melyben lakunk: a ház! Barakkok, átkozott barakkok, Mikben születnünk, élnünk és döglenük muszáj, És egy gömbölyű kocka a föld, S egy spirális kocka a költő-agyvelő. S egy kocka rothadt húsból az emberi szív, Kocka és kocka és kocka, Kocka! (Kocka) A XIX. század végén Baudelaire-ék és Rimbaud-ék és később Apollinaire-ék vad sejtésekben élnek, a tudomány elmarad a valóság követelményeitől, s a megmagyarázhatatlan mélységek, titkok „tudat alatti" tartalmakban jelentkeznek. A valóság és a művész közvetlen érzéki kapcsolata megszűnik, s a költészet egyedüli tárgya az ösztönvilág, a bizonytalanságok világa lesz. Csakhogy ezek a „bizonytalanságok" Forbáth korában már többnyire tudományos bizonyosságok (gondoljunk a freudizmusra, de a társadalomtudományokra, szociográfiára, szociológiára is!), megnevezett érzékelhető valóság. komprimált erők ezek, ekrazitpatronok! gyomrok készülnek itt mohón, hogy mindent megemésszenek, villogó, éles fogak széjjelszaggatni a vonagló zsákmányt, kezek acélosan markolni a matériát, 187