Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

sításnak, s a lázadás megmarad mondva-lázadásnak. Ez a valóságfeletti destruktív alkat képes észrevenni és költőileg megformálni környezetének ellentmondásait (olyan súlyos képek, máig modern versek születnek ebből a „képességből", mint az Egy tál krumpli, Október-szonett. Pór Bertalan, Festő barátomnak stb.)

; de az ellentmondások feloldására — éppen valóságfelettisége (értsd: munkásosztály-felettisége) miatt — már csak hellyel-közzel képes. Mint például a Mikor a néma beszélni kezd, az Üdvözlégy, újszülött vagy a Költőkhöz intő szózat (az utóbbi néhány patetikus, szólamos résztől eltekintve). Pontosan úgy, ahogy a költő maga írja: „ . . . mégis van pár versem ... ahol a korlátok áttörése mégis sikerült..." S ott a valóság ellentmondásai mellé odakerültek a tudat ellentmondásai is, s tanúi, részesei lehetünk a kínban, szoros érdekeltségben születő szintézisnek, feloldásnak. Ezek a versek azonban valamiképpen — ha szociális ellentétek feszítik is őket — antimilitarista-humanista szempontúak: Nektek beszélek: munkások, parasztok, Kik ott voltatok az összes frontokon, Kik mindkét oldalán a frontnak Véreztetek s dögöltetek óriási halomban. Miért? Miért? .. . Ezt el kell mondanom: Hogy a gyárosok fabrikálni tudjanak tovább, Hogy a kereskedők pangás miatt ne panaszkodjanak, Hogy a börzéken följebb rohanjon az árfolyam, Hogy ára legyen szénnek és acélnak, Hogy gömbölyűre hízzanak a halál kerítői, Hogy paktálni tudjanak sima diplomaták, Hogy betyár tollforgatók hazudhassanak tovább, Hogy császárok s királyok üljenek bársony trónuson, És legyenek vidám professzoraink, Kik eltűnődnek foszgéngázokon, És legyenek öntelt hivatalnokaink, És szülessenek új paragrafusok, Azért kellett megdögölnetek — (Mikor a néma beszélni kezd) S ugyanígy az üdvözlégy, újszülöttben-. 182