Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

s várnak már a tilalomtáblák: „Belépni tilos!" fullánkos kígyószemek vigyáznak lépteidre hurkokkal és csapdákkal — jaj, ha tilosba tévedsz! és jól vigyázz! parázsba dugod a kezedet, ha megérinted, ami nem tiéd! Szigorú mutatóujjal int a Rend! szőrös öklök várnak, hogy arcodba csapjanak! szögescsizmák indulnak taposni gyönge lábaidra! csuklóidat kicsavarni, csontjaidat összetörni már készülnek a fasizmus káplárai, gazfickók, Őrült paprikajancsik ordítanak zúgó füledbe hurrát, s hogy szemeid közé köpjék mérges nyálukat — ha te is, gyermekem, az elnyomottak barátja leszel! S ha feloldó szempontnak mégis a „tisztán látott társadalmi szükségszerűséget" teszi meg, akkor csak általánosításra, szólamra (ha mégoly csillogó szólamra is) telik erejéből: Mily szépen szól a dal! De a gyönyörűség föld fölött éhség és szomjúság fekete éneke zúg. Kiáltások futnak az éhes falvakból, mint üvöltő ebek. * A bányák mélyéből is fel-felhallatszik egy vörös sikoly, az utcaköveken demonstrációk lépte kong és várjatok csak: nemsokára megint szögesdrótok közt evickél a hús, az agyvelő gírusai összevissza sodorvák üszkös gondolatok labirintusában — gázmaszkákkal díszítve leend, ez az Utolsó Karnevál... De: Valahol épül már a dolgozók hona, 183