Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

annyira saját igazságúak, mint nagy antimilitarista vagy antifasiszta költeményei, s ennyiben az előbb leírt versalkotó módot idézik. Ezek a versek, úgy tűnik fel, időben és szemléletben egyaránt más-más korszak termékei. A Szlovák tájkép, a Favágók, az Egy tál krumpli, A fekete irtványon, az Október-szonett stb. a Favágók című kötetében jelentek meg, tehát 1925—29-ben íródtak, s a szemléleti materializmusnak azt a fokát tükrözik, amikor a költő látja a társadalomban létező ellentmondásokat, de csak látja (és láttatja), s nem magyarázza őket. (Stílszerűen illeszkedik ehhez a versek többnyire harmadik személye.) Az ellentmondások eredőit nem látjuk, s éppen ezért a feloldásnak csak a vágya lehet itt jelen, indulatok, feszültség, pátosz formájában. A fordulatot a Mai Hamlet monológja jelzi. „Nos, hív a gyors idő: választani muszáj / lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés!" De következhet-e az ilyen szándékolt, más megismerési diszciplínák sugallta fordulatból az ellentétek költői feloldása? A költő, aki eddig gyakorlatilag már rég a szervezett munkásság oldalán állt, most versben, program tekintetében is melléjük áll, de mivel a műben a fordulatnak nincs oksági meghatározottsága, a felismerés nem lesz megismeréssé, s a programból nem lesz megvalósulás. Ennek az érdekes jelenségnek szubjektív okai vannak, amelyekről maga a költő így vall: .,... nem tudtam áttörni társadalmi származásom és helyzetem korlátait, mindvégig megmaradtam revoltáns kispolgárnak, individualistának, tipikus entellektüelnek, aki a saját életének romlását, magányosságát és kiúttalan krízisét jajongja. A melankóliával és rögeszmével vívó modern entellektüel művészete az enyém, ki bármennyire is tisztán látja a társadalmi szükségszerűséget és az ember emancipációjának egyedül lehetséges útját, mégsem képes szakítani osztálya attitűdjeivel; ki kávéházi asztalnál jobban érzi magát, mint a harcos élet viharában, s aki mérhetetlenül túlbecsüli az egyéniség s az esztétikai formák értékét." A hangsúly itt a kiemelt részen van: „ ... bármennyire is tisztán látja a társadalmi szükségszerűséget..." Forbáth tisztán látja, hogy „Döngő léptekkel munkásmilliók / vonulnak föl, föl, szebb jövő felé — / s ti hervadoztok, őszi fű a réten?" — de mivel ez a felismerés megmarad szimpla általáno181