Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre

TŐZSÉR ÁRPÁD A problematikus Forbáth Imre A két háború közötti szlovákiai magyar irodalom feltámasztására és aktivizálására tett kísérletünk annakidején (az Irodalmi Szemle 1965-ben indított Hagyomány rovatára gondolok) időben egybeesik az európai avantgardizmus aktivizálását célzó törekvésekkel, az indítékok azonban különbözők voltak. Az írók, költők a romanticizmus óta eszmék névadójává, s a szélesebb néptömegekbe is behatolva, egy kicsit népmesehősökké is lettek. Haláluk után újrateremtésükben nemcsak a kritikusok, irodalomtudósok és szellemtörténészek vettek részt, hanem maga a nép is. Emez saját legszebb tulajdonságait, erkölcsi töretlenségét, álmait. vágyait látta beléjük, amazok velük kezdtek jelezni és megnevezni történelmi eseményeket, eszméket, szellemi áramlatokat. Az emberi cselekvő folytonosság egyensúlyt kíván. A Petőfik, Adyk, József Attilák korának gyakorlati aktivitását mindig a vágyak, illúziók, tervek, indulatok, a szellem aktivitásának kora követte. Mario de Micheli könyve az avantgardizmusról, a Comes Az európai avantgarde tegnap és ma címmel Rómában 1964-ben megtartott ülése s a Szlovák Tudományos Akadémia hasonló kérdéseket tárgyaló smolenicei konferenciája (1965) mind ilyen gondolati erupciók, amelyek azt bizonyítják, hogy az európai szellem megint „adakozó", teremtő hangulatban van, s szelepet keres. Ürügyre van szüksége megnyilatkozásához, hősökre alakuló, születő eszméihez. S hogy ez az ürügy éppen az avantgardizmus, 178