Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Csanda Sándor: Arc nélküli szobrok (Gál Sándor verskötetéről)

CSANDA SÁNDOR Arc nélküli szobrok Gál Sándor verskötetéről A csehszlovákiai magyar irodalomban az 1964-es esztendő — úgy látszik — a líra felvirágzásával kezdődik: több verseskötet jelent meg egymás után: Bábi Tiboré, Gál Sándoré, Zs. Nagy Lajosé. A gazdag termés talán azt jelenti, hogy a tavalyi széles medrű vitatkozásból egyes költőink levonták a tanulságot: az igazi költőt csak versei igazolhatják. A felsorolt szerzők közül Gál Sándor a legifjabb, mégpedig nemcsak születése évét, hanem költeményeinek újszerűségét, fiatalos kísérletező kedvét tekintve is. Tőzsér Árpáddal, Cselényi Lászlóval együtt Gál is lírikusaink fiatal nemzedékéhez tartozik, mely új színt és új hangot jelent a szlovákiai magyar költészetben. Ez az újszerűség mindenekelőtt a modern költői formákkal való kísérletezésben, a problémakereső, antidogmatikus szemléletben található. Emellett a legfiatalabbak érthetően különböznek is egymástól, önálló egyéniségek, noha elvétve, pl. Gál kötetének első versében találunk Tőzsér Mogorva csillagára emlékeztető motívumokat (,,Barna csillag, meg kell értened ..."). Gál Tőzsérnél bizonyára termékenyebb költő, míg az utóbbi újabb verseivel markánsabb egyéniségnek tűnik. Az Arc nélküli szobrok című kötet szerelmi és társadalmi mondanivalója versei három ciklusba rendeződnek: A megérkezés himnusza, Égre írt betűk, Arc nélküli szobrok. A kötet egészét a szépre, tisztaságra való vágyakozás, egy huszonöt éves fiatalember problémái és bátor kísérletező kedve jellemzik. Egy-egy költeményében rea163