Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Csanda Sándor: Arc nélküli szobrok (Gál Sándor verskötetéről)

lista és modernista motívumok keverednek, de a versek többsége érthető, valósághű, csupán kivételként akad közöttük néhány nehezen érthető vagy zavaros, öncélú kísérlet. Az első ciklus versei között először a leíró jellegűek fogják meg az olvasó érdeklődését, s az igénytelennek látszó Ház címszó alatt is megkapó költeményt találunk — Gál valósággal felfedezi benne egy szürke munkásház köznapjainak rejtett szépségeit. Kötetének másik sajátsága, hogy epikus, elbeszélő elemek keverednek lírai verseiben. (Ez a jelenség néhány fiatal cseh és szlovák költő alkotásaiban is megfigyelhető.) A lírai és epikai motívumok számos hosszabb, ciklikus versében szépen kiegészítik egymást, költői egységet alkotnak, mint a korunk nagy problémáit, a háborús víziókat idéző Vergődések ideje címűben: Még a bombákról és egyéb emberi játékokról kell elmondanom, hogy minden, ami a miénk, csak látszat. Ha elmegyünk, szép nyugalom marad utánunk, s véle egy őrült isten játszhat. Néhány hosszú versében azonban a különböző motívumok nem alkotnak szerves egészet, itt-ott nemcsak a lírát váltja az epika, hanem a költemény is prózává laposodik. A szorosabb logika nélkül egymás mellé rakott gondolatok gyakran összekuszálódnak, mint pl. az egyébként figyelemre méltó Novemberi játékban: Halálosan szép az élet, anya, te, lehet, hogy nem is tudod. Én mindennap kétszer meg tudnék halni a világért, csakhogy a világ még nem tudja ezt, de majd zengőn felmegyek egyszer a fényességek hegyére, s meglátnak engem. Ó, mennyire hasonlítunk mi egymásra! Éppúgy, mint a napsugarak. S hogy szereted a munkát! A kezed sose lesz puha és finom. És mégis leborulva áldom a kezed. 164