Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)
A kisbojtár korai halála, Balog Józsi ágyútöltelékszerepe, Túri János oktalan pusztulása és Dzsamil Buhired börtönkeserve eggyé olvad: A vádszövegezés és a szolidaritás a költő dolga, értük szól, értük van: embernyomorítás, embertelenség ellen. A Balog Józsik tömegpusztulására a messzi algériai börtön veri a visszhangot. A világgá tágulás a szocializmus humánum-áramkörén önmagától adódik. 8 Az eddig tárgyalt költőktől hangvételben és hangszerelésben, versformálásban és mondandóban Simkó Tibor elkülönbözik. Formaművész. E meghatározás minden erényével és kísértő, csábító veszélyével. Ha igaz Lu Märten meghatározása — „a tartalom a forma anyja" —, akkor a tartalom és forma viszonylata Simkó esetében problematikussá válik. A forma, a mérték, az ütem hajtja és viszi elsődlegesen, a hexameter kötöttségi játéka csábítja ; és az olvasó mégis elnehezedésre eszmél: a forma és tartalom egymásba olvadón, egymást oldón és mégis egymást erősítőn nem találkoztak. Sibeliustól Kodályig, Attilától Körösi Csorna Sándorig, a komáromi diákemléktől a vak juhászig, a néma kedvestől őszülő anyáig ível a tartalom, románctól elégiáig a forma. A szerelmi versek szép sorait —• „Aztán a nyár tüzétől semmi nem véd: kigyulladt ajkainkra meztelen lép szívünk az első csókban" — itt-ott lehúzza a nehezék: „ajkad egy lelke-táró mozdulatban márvánnyá dermedt, s nem szól — mozdulatlan vigyázza titkod végső virradásig". Anyaverset József Attila óta nehéz írni. Simkó versének egy-két villanása megkap — „makacs dacommal hányszor vertem arcul!" —, de közhelyes strófái fellengőssé általánosítják: „Anyámat áldozattá öltem én — az én anyám a legszomorúbb asszony." A Valse triste Sibelius zenéjének, a nyírfamotívumnak („Szél jár a kertben, és egy csöpp nyír felsikolt") szinte balladás summázása. A Székely keserves nincs eléggé megkomponálva, Körösi Csorna alakja, szerepe nem kapcsolódik szervesen: kilóg. A vak juhász dalát mintha nem is Simkó írta volna, nem is válik élménnyé: túl versikés, és így elsikkad szép befejezése: a vak juhász, aki ál134
