Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

szükség nincsen, mert egész költészete önmagáért, egyszerűségéről beszél. Szerelmi lírája közvetlenségében, emberségében melengetően szép: „Már úgy ismerlek, mint öreg parasztok a kenyeret adó földet, oly megszokott a mozdulatod, arcod kerek nevető gödre, mint anyámnak a bögre, melyben melegen hozza a reggelit." A népdal kendőzetlen igazságtevése tükröződik a férfilíra megadó és mégis győztesen elbocsátó üzenetében: Ragyogó csillagok, a rózsám itthagyott. — Visszajön-e még? Ha nem jön, maradjon, szívére hallgasson ... Kiderül az ég. Egyszerűsége ma még magával ragadó, de épp itt fenyegeti a veszély: az egyhúrúság és modorosság. Tágítani kell a kört, szemet, fület másra is szoktatni, az egyenletes lélegzést itt-ott gyorsítani, szaporázni. Most még biztos vonalú rajzát dicsérjük — „Loccsan a víz, mosott ruha szaga száll, lebben a szoknya, dúdolgat a szellő, a szomorúfűz olyan, mint az ernyő... Asszonyok mosnak, barnák, mint a nyár" —, de holnapra már többet várunk: mondanivalót! Ozsvald az igazi lírikus ösztönösségével takarékoskodik a politikai jelszavak beiktatásával, és így természetszerűen ritkábban esik a sematizmus hibájába, az üres plakátszerűségbe. Amikor Ozsvald a mába futtatja ki verseit, mondanivalója ellaposodik. Bánat című verse így kezdődik: „Miért sírsz, miért sírsz, Kovács Anna." Ezt a balladás hangot a végére érve fülsértőn üti el: „Nem azért hull az én könnyem, de az apám nem ereszt el a kultúrbrigádba." A Cséplés iskolásán ütemező leírás: „Kora reggel zúg már a gép, hosszú nyakú elevátor szalmát hordja a magasba. Szekereket raknak távol, amott is jön kettő-három". A kombájnból sem lesz jó vers: „Az idén már minden határba a rendet a kombájnok kaszája vágja, és ömlik a tiszta búza, a békés, boldog béke útja, a szárítókba szüntelen." Van azonban verse, ahol a lírai felérzés azonos síkon, töretlenül vetíti a mát: 100