Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

nulókat, illetve szüleiket, hogy tegyék át gyermekeiket szlovák tannyelvű iskolába. Azóta ez az argumentum nem tűnt fel újra s általában állíthatjuk, a csehszlovákiai asszimiláció folyamatából a máshol gyakorolt fizikai eröszuk mozzanatai többé-kevésbbé hiányzanak, viszont helyüket teljes mértékben és még hatásosabban a közvetett lelki nyomás módszerei pótolják. Ismeretes a földreform óta divatos települési politika. Csallóköz, Gömör és általában a határmente színmagyar vidékein jelentek meg a Morvaországból, leginkább pedig Árvából, a Felsőgarammentéről és Vágmentéröl érkező telepesek. Egészen új falvak ékelődtek be a színmagyar községek közé és a földreform jutalékait elsősorban ők habzsolták fel. Önmagukban ugyan csekély volt asszimilációs erejük, sőt nagyon gyakran önmaguk pusztultak el anyagilag És néhány évi kísérlet után ismét elhagyták az ígért Kánaánt. Mélyebb hatásuk inkább abban nyilvánult, hogy a magyar parasztságból bizonyos rétegeket nincstelen proletárokká tettek és ezt a gazdaságilag gyenge tömeget szolgáltatták ki az asszimilálódás veszélyének és ami a legvégzetesebb volt: nyomukban tűntek fel az úgynevezett »Jubilejné školy« (10 évi jubileumi iskolák) gyönyörű palotái és az alkalmi iskolák kevésbbé díszes, de annál nagyobb támogatásban részesülő épületei, melyek a színmagyar vidék gyermekeit olvasztották magukba. Hatásuk még így sem volt olyan óriási, ahogy sokan képzelik, de megjelenésük is egyik részlete a magyarság létét támadó asszimilációs hadjáratnak. (A »Pero« című elég objektívhangú szlovák folyóirat állapította meg nemrégen, hogy pl. a gömöri telepesek semmiféle »határmenti szerepet« nem tölthetnek be, mert anyagilag letelepülésük óta már nem támogatják őket, sot ellenkezőleg: még őket, különösen a régebbi korosztályt asszimilálják a környező magyar lakosok. A szlovák iskolából kikerült magyar fiúk pedig változatlanul megmaradnak jó magyaroknak. — Pero, 1938 jan. szám) Nagy szerepet játszanak az állás és kenyérkérdés áldozatai. Bizonyos pályák többségi monopóliumot jelentenek. Pl. az államfordulat óta mindössze két gyógyszertári koncessziót kaptak magyar nemzetiségűek. Állami állásokban, de még inkább egyéb közállásokban gyakran megvan a követelmény: a magyar nemzetiség elhagyása a sikeres előléptetés érdekében és még inkább a gyermekek idegennyelvű iskoláztatása. A kénj'szer itt is a legtöbb esetben közvetett és nem erőszakos. Nem parancs, de az ellentétes magatartás az előnyök elvesztésében nyilvánul. Ebbe a csoportba az egyéni jellemek és a kisebb hivatalok önkényén végigmenő legkülönbözőbb esetek tartoznak. A kényszerű asszimilálódás számtalan esetét az önkéntes aszszimilálódás jelenségei tarkítják. A zárt tömbben lakó magyarságnál nagyon kivételes az önkéntes asszimilálódás. Ide legfeljebb azokat az eseteket sorozhatjuk, amikor egyesek a lelkiség megváltozásával egyidejűleg kikerülnek a magyar népi tömbből; pl. magyar