Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

IV. A gazdasági kérdés - Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

tógazdasági szakfolyóirata a »Gazdák Lapja«, amely jelenleg a legnívósabb szlovákiai mezőgazdasági folyóimt (Tornaija). Prágában jelenik meg egy magyar közgazdasági hetilap, amely a csehszlovák agrárpárt érdekeltségéhez tartozó zsolnai nyomdában jelenik meg (»Hitel«). Elenyésző jelentőségű az Eperjesen megjelenő »Agra« című havi mezőgazdasági folyóirat. Gazdasági irodalmunk egyáltalában nincs, a köztársaság fennállása óta csupán 11 mezőgazdasági és gazdaságpolitikai szakkönyv jelent meg. A csehszlovák köztársaság lakosságának 38 százaléka mezőgazdálkodásból él. A szlovákiai magyarság, a lakosság foglalkozási arányát tekintve, a legnagyobb részében ebbe a kategóriába tartozik. Magyarságunk 65.3 százaléka él földművelésből. 1921-ben a magyarság 61 százaléka volt mezőgazda, ez a szám azóta emelkedett. Egyszerű oka ennek az, hogy a magyarság kiszorult a köztisztviselői és az ipari pályákról. Ezzel szemben a cseheknél ez az arány 34 százalékról 28-ra, a németeknél 28-ról 23-ra, a szlovákoknál 62 százalékról 57-re, a kisoroszoknál 83-ról 8l-re, a zsidóknál 13 százalékról 9 százalékra csökkent. A magyarság a köztársaság többi lakosságával szemben arra kényszerült az államfordulat, óta, hogy visszatérjen az olcsóbb megélhetést biztosító faluhoz. A magyar lakosság foglalkozási statisztikájának arányszáma viszont kétségtelenül igazolja azt is, hogy a köztársaságban egyetlen nemzet sem érdekelt annyira a mezőgazdasági politikában, mint a magyarság. A magyarság érdekeltsége azonban szociális szempontból kétfelé differenciálódik, mégpedig azért, mert a 65.3 százalékot kitevő magyar mezőgazdasági lakosságból csupán 38 százalék az önálló mezőgazda és ezeknek családtagja, a fennmaradó 27.3 százalék a mezőgazdasági cseléd, munkás és napszámos. Az államfordulat utáni néhány konjunktúrális esztendő után — 1928-tól kezdődően — állandóan tágult az agrárolló egészen 1936-ig, amikor szűkülni kezdett, azonban a mezőgazdasági terményárak indexszáma még ma is jóval alatta van az ipari indexszámoknak. A konjunktúra idején a földéhes magyar paraszt olyan földvásárlásokba és beruházásokba bocsátkozott, hogy ennek következményeit még ma is nyögi. A terményárak eleinte fokozatosan, majd hirtelen estek, a 400 koronás búzaárból 80 korona lett. Az állam 1933-ban az úgynevezett intervenciós vásárlással lépett közbe, ami a gabonamonopólium bevezetésének előfutára volt. A gaboinamonopólium intézménye 1934 július havában lépett életbe. Ez az intézmény Szlovákia számára hátrányos a történelmi országokkal szemben, mert a fuvarparitást Prágához méri még ma is, így a szlovákiai magyar gazda, aki jobb minőségű gabonát termel, kevesebbet kap gabonájáért, mint a csehországi, bár a szlovákiai gabona háromnegyed része Szlovákiában kerül fogyasztásra. A gabonamonopólium csupán annyiban hozott változást, *