Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

szükség, a néhányévi vendégszereplés után visszacsatolták őket a losonci járáshoz. Az 1925-ös esztendő nagy politikai átcsoportosítást hozott úgy a cseh többség, mint a német-magyar ellenzék oldalán. A kormánytöbbség tavasztól munkaképtelenné vált, mert a gazdasági kérdésekben kiütköztek az agrárpárt és a szocialista pártok által képviselt osztálypolitika érdekellentétei. A cseh polgári pártok kapcsolatokat kerestek a német ellenzék polgári pártjai felé, hogy egy cseh-német polgári többség útját egyengessék, a cseh szocialista pártok a német szociáldemokráciához közeledtek. Ez a fejlődés a német tábor taktikájában megoszlást idézett elő. Az eddigi elvi ellenzékiséget — melynek főeszközei a parlamentben a technikai obstrukció és tüntető távolmaradás voltak — csak a szélső nemzeti irányú pártok, a nemzeti párt és a nemzeti szocialista párt tartották fenn, míg a polgári oldalon a német agrárpárt, a keresztényszocialista, a demokrata és az iparospárt, a szocialista részen a német szociáldemokrata párt »aktiv« ellenzéki taktikát választott: a vitákban való részvételt, sőt az elől a lehetőség elől sem zárkózott el, hogy kedvező alkalom kínálkozása esetén »aktív« módon résztvesz a kormányzásban, vagyis kormánytámogató lesz. A németeket ebben az a meggondolás is vezette, hogy a régi Ausztriában a cseh kisebbség mindig kétágú politikát folytatott, egyik része mindig a kormányban volt, a másik éles ellenzékben, de nemzetiségi kérdésekben mindig a legnagyobb egyetértessel egymás kézér'- játszottak. A cseh nemzeti koalíció következetes és tekintet nélküli nacionalista politikájának eredményei miatt is erősödött az a fölfogás, hogy ha a németség képviselettel bírna a kormányban, akkor a cseh nacionalista politika nem lehetne olyan erős és hatásos. A kormánykoalíció válságával párhuzamosan válságot élt át a németség és a németséggel együtt a magyarság is. Magyar oldalon mindenekelőtt a taktika kérdésében jelentkeztek nézeteltérések. Petrogalli halálával az egységesítő szellem meggyöngült, Lelley minden lehető módon gyengítette a Vezérlő Bizottság befolyását. A politikai irány kérdésében súlyos válság tört ki az Országos Keresztényszocialista Pártban. Lelley személyi politikát űzött s hajlamos lett volna a cseh katolikus néppárt közvetítésével közeledni a kormányhoz. Emiatt pártválság tört ki, s a párt végül kizárta Lelleyt és vezérkarát. A pártválság tetőfokán Szent-Ivány elérkezettnek látta a pillanatot az egységes magyar párt megalkotására, számított a válságban lévő keresztényszocialisták Lelley-ellenes zömére s megalapította a Magyar Nemzeti Pártot. Az új pártba az egész Kisgazdapárt beolvadt és a Jogpárt is csatlakozott hozzá, ellenben a Keresztényszocialista Párt új vezérlete, dr. Szüllő Géza elnök, nemkülönben Grosschmid Géza és Jabloniczky János vezetésével elzárkózott a régi pártkeret föladásától s ellenezte az aktivista taktikát. Az új Magyar Nemzeti Párt azzal a lehetőséggel számolt, hogy a fejlődés során a cseh nemzeti koalíció pártjai között kimélyül az osztály-