Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

ellentét s a szocialista pártokat sikerül ellenzékbe szorítani és az osztályharcok mellett a nemzetiségek helyzete javulhat, ezért határozott polgári irányú politikát kezdett, míg a Keresztényszocialista Párt azt hangsúlyozta, hogy nem polgári, hanem osztályfölötti és elvileg ellenzéki politikát kíván folytatni. A kormánytöbbség helyzetét erősen megrendítette a július elején a Vatikánnal kitört konfliktus is, amikor a Hus-ünnep miatt Marmaggi nuncius tüntetően elhagyta Prágát és a nunciatúra évekig betöltetlenül maradt. Föllángolt a kultúrharc, a szlovákiai püspöki kar a katolikusokat nemcsak a szocialista szakszervezetekből, hanem a Sokol-egyesületből is kitiltotta. A munkaképtelenné vált koalíció novemberre kiíratta a nemzetgyűlési választásokat. E választáson a két magyar párt külön haladt. A Magyar Nemzeti Párt az új választási reform előnyeinek kihasználása céljából az alktivista német gazdapárttal társult. Számítása bevált, a harmadik választási menetben e választási csoport, mint a legerősebb nemzetiségi párt, egy maradékmandátumot nyert s ezt a magyar nemzeti párt kapta. A keresztényszocialista párt külön vett részt a november 15-én megtartott választáson. A Magyar Nemzeti Párt így 138.737 szavazatával 5 képviselői és 3 szenátori mandátumot szerzett (Szent-Ivány József, Nitsch Andor, Holota János dr., Korláth Endre dr., Koczor Gyula képviselők, Törköly József dr., Richter János, Szilassy Béla dr. szenátorok), s a keresztényszocialista párt 98.383 szavazatával 4 képviselői és 2 szenátori mandátumot (Szüllő Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovics Lipót dr. képviselők, Franciscy Lajos dr. és Grosschmid Géza dr. szenátorok). Lelley »Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Párt«-ja 17.285 szavazatot nyert, de mandátum nélkül maradt. A választás eredményeképpen a nemzeti koalíció 164 mandátumról 146-ra zsugorodott, de kiegészítette magát a megerősödött cseh iparospárttal s így švehla harmadik korimánya 159 képviselővel újból megalakult. De ez a nemzeti koalíció már csak egy dologra volt képes: a sovénszellemű nyelvrendeletre. A nyelvtörvényhez, amely csak elvileg jelentette a nyelvi jogok alkalmazásának kereteit, elkészítették a végrehajtási rendeletet annak ellenére, hogy Švehla, mint első belügyminiszter, a nyelvtörvény meghozatalakor szavát adta egy német küldöttségnek, hogy a csehszlovák többség megelégszik a becikkelyezésével, de nem hajtja végre. A kormány 1926 február 3-án kiadta, bár két szocialista miniszter, Bechyně és Winter, megtagadta az aláírását s így a rendelet az ő aláírásuk nélkül jelent meg. A rendelet kiadása óriási vihart keltett. Czech, a későbbi német szociáldemokrata miniszter azt vágta Švehla szemébe, hogy szószegést követett el. švehla idegei a bizalmatlansági vita alatt összeomlottak, úgyhogy másnap lemondott és hosszú hónapokra a Riviérára utazott. Két napra rá černý újabb hivatalnokkormánya vette át az ügyek vezetését. A nemzeti koalíció korszakát a polgári többség kora váltotta föl. A hivatal-