Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében

7 község esetében vár itt megoldásra (Beszter, Magyarbőd, GarbócBogdány, Felsőcsáj, Györké, Nagy- és Kisszalánc); némelyikben a magyarság feltétlenül csak kisebbséget alkot. Itt nem a nyelv, sem a vallási tagozódás, hanem a nemzetiségi meggyőződés kérdésén dől el a hovatartozás kérdése. A multbani statisztikai adatok tanúsága szerint kell hogy a lekek nagy részében meglegyen az a hagyománytudat, mely előbb-utóbb a magyar odatartozás mellett fog dönteni. Kisebbségünknek azonban fokozott odaadást kell tanúsítani e szigetmagyarsággal szemben, amely ma veszendőben van. Keleti tömbterületünkkel kapcsolatban két pontra kell rámutatni. Az egyik a magyarság térvesztési folyamata a tömbterület nyugati végpontján, a Ronyvavölgyi vidéken; a másik e nyelvterületrész telepítés által való kettéválasztási kísérlete a Tiszaháton. A ronyvavölgyvidéki térvesztés már áldozatul követelt néhány községet (Legújabban pl. Legényét és Mihályit) és több községben mutat fel nagyobbarányú szlovák gyarapodást (Nagy- és Kistoronya, Szürnyeg, Kisbari, Bodrogszerdahely; Szöllőskén telepítés van). Itt is gyakori az ósvavölgyi lakossághoz hasonló kétnyelvű elem. Ezenfelül szlovák leszivárgás is figyelhető, úgyhogy ez a sarok vegyes területté alakul át. A másik ipont a tiszaháti cseh-ruszin korridor-telepítés. Ez Munkács, illetve Bátyú alatt van, azon a ponton, ahol zárt nyelvterületünk legjobban összeszűkül és a ruszin nyelvhatár Sztrabicsó—Gorondnal legközelebb jut az országhatárhoz. Ide telepítették a Svoboda nevű nagyobb cseh-ruszin telepesközséget és további két telepítés által keskeny, nemzetiségileg vegyes korridor létesült, mely a bodrogközi és tiszaháti magyar területek közé ékelődik. A környezet azonban itfc annyira magyar, hogy ez a telepítési góc nem befolyásolhatja lényegesebben a vidék magyar folytonosságát. Hogy az új szlovák (Slovenská Liga) iskolahálózat mennyiben járul hozzá szintén az imént felsorolt nyelvterületi szakaszok átszíneződéséhez, legjobban kiviláglik abból, hogy az előző bekezdésekben névszerint előforduló helységek 50%-ában működik szlovák kisebbségi iskola (a telepítéses községeket természetesen nem számítva.) Ezzel végig is követtük nyelvterületünk néprajzi vonalait, kicövekelve azokat a zónákat, ahol az elnemzetlenedés jelei vagy előfeltételei jelentkeznek. Bár realisztikus szemmel mutattunk rá elszenvedett veszteségeinkre és soroltuk fel exponált területrészeinket, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi helyek legtöbbjén egyelőre kedvezően áll ellen településeink gyökeres magyar volta és egymásra támaszkodó zárt egysége. A kijelölt helyek legtöbbjén ma még csak a veszély előfeltételei vannak meg. De — ahogyan az elmúlt 1920-as évtizedet néprajzi tekintetben a »nagy érvágás« és »mély hullám« évtizedének tekinthetjük, úgy áll, hogy a jelen időkben már a felocsudás és fokozódó nemzetiségi öntudatosulás idejét éljük ... Révay István.