Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében

ban). A környék magyar jellegét mindezek eddig jelentékenyen érinteni nem tudták, de tény, hogy a vegyes jellegűvé váló átalakulhaitás előfeltételeit megteremtették. Statisztikailag veszélyeztetettnek látszik a pozsony—érsekújvári fővonal területsávja is. Itt a nyelvhatár közelében, a vonal mentén egyrészt a nagyobb csehszlovák telepek egész sorát létesítették (Szene, Nagyfödémes, Taksony, Tornóc határában), másrészt számos községben a szlovákság erőteljes előretörését lehet kimutatni (például Nagyborsa, Jánosháza, Németgurab, Nagydiószeg, Galánta, Kosút, Hegy, Vecse, Tardoskedd). Ezen a területen lakfik azonban a magyarság gazdaságilag és kulturálisan legjobban felvértezett része, úgyhogy nemigen lehet kétség aziránt, hogy e vidék eredeti jellegét meg fogja tartani. Fel kell azután említenünk a garamvölgyi úgynevezett »egykésterületet«. Ez a Garam völgyének északon a Mohi, Kiskoszmály, délen a Kéty, Pásztó vonalak által elhatárolt szakasza. E nyelvterületrész községeinek lakossága sokhelyütt régtől fogva csökkenő irányzatírt mutat s félő, hogy az elárvult portákat az észak felől leereszkedő lakosság fogja lassan újraépíteni. Ez természetesen hosszúlejáratú folyamat. (Egyébként e terepen 6 csehszlovák telep létesült: Bese, Kissalló, Damásd, Csata, Felsőfegyvernek és Nagypeszek, Lontó határaiban). Középső nógrádi, gömöri, abaúji tömbterületünkön, a losonci medencében van még említésre méltó jelenség. Itt, a Losonc város alatti amúgy is eléggé keskeny nyelvterületsávon egy csoportban több telep létesült (Bozita, Perse mellett, továbbá Pilisen, Füleken, Ragyolcon). Az 1930. évi adatok ugyanezen a szűkebb környéken elég jelentékeny eltolódásokat mutatnak a szlovákság javára (Fülek, Kelecsény, Perse, Vilke, Mucsiny, Csákányháza). Hla a magyarság ellenállása itt nem lesz elég szilárd, úgy ez idővel a kékkőjárási egészen keskeny területsávunk jelentős meghosszabbodását eredményezhetné keleti .irányba. A Rimaszombat alatti meglehetősen sűrűn következő telepek (Osgyán, Dúsa, Várgede, Jánosi, Bellény határaiban, Slávikovo és Bottovo új községek Doboca mellett) nem tudják a tökéletesen magyarjellegű vidék színezetét megváltoztatni. Mielőtt harmadik tömbterületünk megtárgyalandó pontjára rátérnénk, szót kell szentelnünk a Kassától keletre fekvő — már említett — úgynevezett ósvavölgyi szigetmagyarság ügyének. A magyarság itt 20 év alatt csaknem teljesen eltűnt. Vallásilag is erősen kevert községek ezek (róm. kat., ref. s részben gör. kat.-ok) és lakosságuk úgyszólván tökéletesen kétnyelvű. A magyarság, mint a szlovákság magának vindikálja őket. Van itt pl. falu (Györké, Felsőcsáj), ahol a magyarság mindig többségben volt; 1921-ben is még 48 és 35%-ot számlált, 1930-ban viszont már csak 6 és 8% magyar Ivan kimutatva. Van viszont olyan község is (Magyarbőd), ahol 1921-hez viszonyítva 1930-ra a magyarság jelentékenyen emelkedett. A nemzetiségi kérdés tisztázásának bonyolult feladata különösen