Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938
II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében
egynémely rétegét kivéve — csak itt-ott a nyelvszigeteken és néhány helyen a nyelvhatárok mentén. Ez a korszak a maga nemzetiségpolitikai irányzatával nem sok kedvezőt hozott a magyar anyanyelvű tömeg etnikai fejlődésének szempontjából, mert csak politikailag asszimilált elemmel kapcsolatosan kialakult magyarsághoz való tartozási szemlélet átragadt az etnikailag magyar tömegre is és megelőzött minden elkülönített etnikai öntudatosulást. Egyetlen előnyös vonás, amit kisebbségi sorba szakadt anyanyelvi tömegünk e korszakból magával hozott: az uralkodó nemzetiség felsőbbrendűségi érzése, melyet mint államalkotó nép a reánézve oly kedvező időszakban magába szívott. A harmadik etap az új államkeretben való kisebbségi élet hozta behatások szakasza. Tömegünk a történelmi országrészek etnikailag fejlettfokú nemzetiségeinek körébe és világába került, oly környezetbe, ahol a szemlélet és állami berendezkedés a nemzetiségi differenciálódás elvén épül fel. Nemzetiségpolitikai helyzete és érdeke az elcsatoláskor máról-holnapra teljesen fordított lett. Ha előbb az volt az érdek, hogy az etnikai választóhatárok az egységes politikai nemzet koncepciójában feloldódjanak és elmosódjanak, úgy most, a védekező visszavonulás órájában, az éles külső etnikai választóvonal sztratégiai védővonalként való megvonása vált szükségessé. A helyzet kuszált volt. Kisebbségünk szinte nem tudta önmagát megtalálni. (L. eleinte az »őslakos« koncepciót, mely után tudott csak a nemzetiségi koncepció beidegződni.) Az eredeti anyanyelvi tömegnél hiányzott a szükséges etnikai megalapozottság, a féligasszimilált, kétnyelvűvé vált és hasonló rétegek részbeni gyors visszaorientálódása és részbeni határozatlan állása és magatartása pedig rendkívül megnehezítette az eligazodást. Bármennyire válságosnak is látszott azonban eleinte a kép, csakhamar jelentkeztek azok az előfeltételek, melyek a tisztázódást és az új nyomokon való elindulást megindították. Kétségtelenül elősegítette az »átcsoportosítás« folyamatának megindulását a féligasszimilált rétegek gyors leválása is. A háborús és államfordulatkori élmények látókörtágító hatása erős lépést jelentett szélesebb tömegeink nagy részénél az olyan kultúrszínvonalbeli emelkedés felé, amely a nemzetiségi öntudat kialakulását teszi lehetővé. A társnemzetiségek etnikailag elzárt szerveződésének példája ösztönző hatást gyakorolt. A demokratikus államberendezés légköre szintén meghozza a maga nevelő hatását. A múltból áthozott felsőbbrendűségi érzés pedig, — mely a 20 évi kisebbségi élet multán is ott szunnyad széles rétegeink tudatában — ha fokozatosan is, de magyar etnikai öntudattá alakul át. Ezek azok a tényezők és mozzanatok, melyek kisebbségi tömegünk etnikai fokozatú közösséggé való átformálódásánál a megindítás és fejlesztés szerepét viszik, öntudatnélküli nyelvi elemünk kiszolgáltatottsága ugyan továbbtart, az idő azonban a fokozódó nemzetiségi elkülönülés irányában dolgozik és a kisebbségi akció mind szélesebb rétegekig ér el. Az életbeléptetett törvényes kisebb-