Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Bólya Lajos: A polgárság

végső központtól, Budapesttől elfordul az élet iránya. Ezt az irányváltozást és az egész fordulatot az új polgársággá alakuló fiatalság jegyzi le szemlélhetően azáltal, hogy a jelzett években elindul a csehszlovák főiskolákra. Eleddig a polgárság még Budapest felé. orientálódott, most már tudomásul vette a magyar nép új kötöttségét s eszerint indult el az új harcokra. Az egyetemi évek élményei az új polgárság jövő állásfoglalás sát döntően meghatározzák s bátran megállapíthatjuk, hogy a mai magyar élet eszmei tartalma eredetét ehhez a forráshoz kell viszavezetni. Az akkor még főiskolás mozgalmakban élcsapatként mozgó fiatalok ma már férfiúi korban az új polgárság vezető szellemei s hatásuk, éppen mivel egy névtelen nagy osztály állásfoglalását képviselik, napról-napra erősebb. Ha a csehszlovákiai magyarságban ma lejátszódó szellemi mozgalmakat meg akarjuk érteni, az első kisebbségi polgárság szellemi bölcsőjéhez, az első egyetemi évek mozgalmaihoz kell visszamennünk. Ki kell kutatnunk, milyen szellemiséget alakított ki magának az ifjúság és milyen körülmények hatottak rá szellemiségének kialakulásában. A különféle hatások között legelsősorban is egy negatívumot kell megemlíteni. Erre az ifjúságra nem hatott a magyar egyetemi közösség, a kulturális és szellemi központ ereje, forrósága. Normális körülmények között az új generáció az elődök nyomdokaiba lép az egyetemi talajon s cselekvésének, munkájának s majdnem gondolkozásának útját is elődeitől veszi át. Egy kis külön főiskolás világba, kerül, amelynek kialakított törvényei vannak s amelynek természetszerűen aláveti magát. Ezen közösség révén fogadja el azután a nagy nemzeti kultúrközösségnek első, részegítő hatását s az egyetemi polgár büszke címével részese lesz a magyar társadalmi életnek, amelyben megtett első lépései néha egész életére döntő jelentőségűvé válnak. A kisebbségi első magyar generáció idegen nagyvárosok ide-, gen társadalmába került, idegen kulturális világ fogadta s idegen egyetem mostohája lett. A társadalom, a kultúra, a tudomány nyelve idegen volt s boldog kincsének, lelke kifejezőjének, nyelvének továbbfejlődését sem adta meg. A rengeteg idegenség nem segítette bontakozó lelke szárnyalását, de gúzsba kötötte azt. A munka a megbüntetettség jegyében indult. Valamiért bűnhődött az ifjúság és azért lett zord az élete. Ez az élet rosszabb volt, mint az emigrációs élet. Az emigráció befogadott s valamelyest a vendég jogaival élhet. A magyar ifjúság az idegen egyetemeken tűrt elem volt s míg az állam az orosz emigrációs diáikoknak milliós segélyeket osztott, a magyar ifjúság semmit sem kapott, — pedig a forma szerint állampolgár volt az állampolgár minden jogával S a társadalom, amely körülfogta, ellenséges volt. Egy fölszabadult nép győzelmi mámorban kezdte építeni életét és kegyetlen volt a legyőzöttekkel szemben. Az első magyar diákok súlyos szóbeli inzultusokat is kénytelenek voltak néha elviselni, azért, mert magyarul beszéltek. Ami magyar volt, az csak belül volt, e fiatal emberek szí-