Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Bólya Lajos: A polgárság

vében. S ami magyar volt, nem volt akkor jó ajánlólevél. Az ifjúság döntő élményeit idegen környezetben idegenektől kapta s magyar népéhez s magyarságához való állásfoglalását önmagából kellett kibontania. Intellektusának minden mozaikdarabjáért harcolnia kellett s amit egy boldogabb ifjúság könnyen és szinte véletlenül kap meg nemzeti közösségében, azt ez az ifjúság nagy munka árán szerezte meg. Az viszont igaz, hogy az ily drága áron vett Jelki tartalma, életének és magyarságának tartalma szebb és mélyebb amannál, ha kicsit szomorúbb is. Az idegenben a magát idegennek tudó és idegennek számított magyar fiatalság a dolgokat és az eseményeket bizonyos távolságról szemlélte s ezért ezek plasztikusabban jelentek meg számára. Jelentőségülcet tisztábban látta és mérte, mint azok, akik a dolgokat irányították, vagy az eseményeknek részesei voltak. így látta meg a fiatalság, mit jelenthet nemzeti közösségben élni és dolgozni <például a cseh diákok példáján), anélkül, hogy sajátmagának ilyen kellemes tapasztalatai lettek volna. Veszteségét elkönyvelte, helyzetet tudomásul vette. Hazafelé nézett. Szlovenszkó és Kárpátalja síkságain még mindig apátiában látta szétszórt népét s onnét a távolból meglátta népe helyzetét annak teljes tragikusságában. A kontraszt óriási volt. Egy boldog nép racionálisan és reálisan, a föl^zabadultság mámorában óriási tempóban kezdi megépíteni társadalmi és állami életét s ujjongva ünnepli fölszabadult kultúráját, s a másik oldalon egy gazdasági életében tönkrement, társadalmában széthullott, kultúrájában megalázott népdarab, amely az ő népe. S ennek a népnek vezetője sincs. Magukramaradt faluk jelentik ezt a népet, tájékozatlan városok s egy megfelemlített, csökkentszámú kispolgárság, amely sem parasztnak, sem munkásnak nem tud vigasztalást mondani. Egyenlőtlen erők versenye lesz, de a harcot fel kell venni. Akármilyen furcsán hangozzék is, így történt: a minden magyar folyamatosságból és hagyományból való kiesettség s a cseh nép teljesedő nemzeti és állami életének szemlélete volt a két ellentétes ok, amely a magyar fiatalságot a népéhez elvezette. így történt meg, hogy amit ma a magyar világban népi programnak mondanak, Prágában fakadt ki magyar fiatalok lelkéből és azóta hazát talált minden magyar fiatal lelkében. Az ifjúság szemlélődése állandóan a két pólus között lebegett: n prágai tündöklés ós a hazai nyomorúság. Egy harmadik, a magyar állami élet valósága s egy nemzeti államban élő magyar társadalom ismeretlen volt előtte, nem volt élmény számára. Prága tündöklésének és népe nyomorúságának az ideológiai bázisát is megtalálta. A magyar irodalom népi triászának, az Ady— Móricz—Szabó-hármasnak a hatása még romantikusan, de végérvényesen a nép felé vitte figyelmét s a kisebbségi magyarság nagy esettségében és magáramaradtságábaai igazolva látta ezen íróknak igazát, kiállásuknak realitását. A veszély, amit ezek megkiáltottak, a kisebbségi népben beteljesedett. A történelmi osztályok